Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Irodalom - Seewann, Gerhard: Geschichte der Deutschen in Ungarn, Band 1: Vom Frühmittelalter bis 1860; Band 2: 1860 bis 2006.
Irodalom adtak sok lehetőséget a határok esetleges revíziójára. Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia (Szerb-Horvát-Szlovén Királyság) erős tiltakozása, amelyben a határok megállapításának ellenőrzése egyet jelentett a „békerendszer" elárulásával, elsöpörte a magyar 3,5 milliós kisebbségi érvet. Trianon következményei mindenki számára ismertek: minden negyedik magyar kisebbségi létre kényszerült; Magyarország területe kétharmaddal lett kevesebb; az ország elvesztette lakosságának 58 százalékát; a 7,6 milliós Trianoni-Magyarországon ugyanakkor 11,6 százalék nemzetiségi kisebbség marad, köztük a németek a legtöbben, 552 000 fő. (Ha a kisebbséghez számítjuk a 473 000 zsidót, akkor az összlakosságon belül a kisebbségek aránya elérte a 18 százalékot.) A trianoni békeszerződés meghatározta a két világháború közötti magyar bel- és külpolitika sarokpontját. A társadalom széles rétegei egyetértettek a „békediktátum" elutasításában. A győztes hatalmak és az utódállamok szűklátókörűségének egyenes következménye volt, hogy a vesztesek egymásra találtak. Az 1920 és 1944 közötti német-magyar viszonyt Gerhard Seewann a „vereségben és a revízióban szövetségesek" szempontjából közelíti meg. Különösen érdekes ebben a helyzetben Németország patronátus szerepe a német kisebbség irányában. A néhány hónapig birodalmi kancellár, majd haláláig a Weimari Köztársaság külügyminisztere Gustav Stresemann (1878-1929), volt az első államférfi, aki felismerte, hogy a külföldi német kisebbség támogatása a német politika egyik fő feladata kell, hogy legyen. Később, a náci Németországban sem változott ez a viszonyulás az elsősorban Kelet-Európábán élő németek irányában. Horthy Miklós Magyarországán a német (és más) kisebbséggel szemben felerősödtek az egységes nemzetállam reményéből fakadó magyarosítási tendenciák, ugyanakkor a magyarországi németség is megosztott volt. A nemzetiségi miniszterségről lemondott Bleyer nem támogatta a magyarországi németség szervezett együttműködését. A szászok és a svábok között amúgy is áthidalhatatlan ellentéteket látott. Fontosabbnak tartotta a kormánnyal való folyamatos kapcsolattartást, tárgyalást. Támogatta Magyarország területi egységének megőrzését, a németek számára ugyanazokat a jogokat kérte, amelyeket más nemzeti kisebbségeknek biztosítottak. A Szepességből származó Gratz Gusztáv (1875-1946) 1919 novemberétől 1921. januárig bécsi magyar követ, majd Külügyminiszter volt Teleki Pál kormányában. Lényegében legitimista politikus volt, aki meg volt róla győződve, hogy a Monarchia felélesztése történelmi szükségszerűség. Gratz szorosan kapcsolódott a gazdasági élethez is: számos magyar érdekeltségű iparvállalatban tevékenykedett. Bethlen István miniszterelnök kérésére 1924-ben elvállalta a Magyarországi Német Közművelődési Egyesület (Ungarnländische Deutsche Volksbildungsverein) elnöki tisztségét. Az Egyesület lényegében a kormányzattól függött. Gratz abban látta az Egyesület élén a feladatát, hogy közvetítsen a kormányzat és a magyar- országi németség között. Az iskolapolitika képezte a húszas években a magyarországi német nemzetiségi politika súlypontját. Gratz Gusztáv határozottan kiállt a hazai németek 261
