Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Irodalom - Seewann, Gerhard: Geschichte der Deutschen in Ungarn, Band 1: Vom Frühmittelalter bis 1860; Band 2: 1860 bis 2006.
Irodalom anyanyelven történő oktatása és kulturálódási lehetőségei mellett, de Bleyerhez hasonlóan nem támogatta azokat a törekvéseket, amelyek a magyarországi németség politikai megszervezésére irányultak. Bleyer halálával űr keletkezett a német nemzetiségi politikában. Gratz Gusztáv még a nemzetiségi politizálás beszüntetését is elfogadhatónak tartotta, megelégedett a kulturális identitás megőrzésével. Úgy vélte, hogy a nemzetiségi politika a svábokat a Harmadik Birodalom felé vonzhatja, ugyanakkor összeütközéshez vezethet a magyar nacionalizmussal. Valóban voltak olyan nézetek, miszerint a magyarországi németek léte csakis Berlinből garantált. Lényegében mindkét irányzat eltért Bleyer véleményétől. A hazai németség a nehéz gazdasági helyzet miatt és a felerősödő magya- rosítási politika miatt egyre közelebb került a Német Birodalomhoz, sőt a nemzetiszocialista népi politikához. A Magyarországi Németek Népi Szövetsége {Volksbund der Deutschen in Ungarn, alapítva 1938 novemberében) a bécsi szerződés után (1940) a magyarországi német népcsoport legitim vezetője lett. Gratz, politikai elképzeléseinek kudarcát belátva, teljesen visszavonult a nemzetiségi politikától. A Volksbundáal egy új korszak kezdődött, autonóm önkormányzatra irányuló jogait Berlin kívánságára mindinkább kibővítették. A Volksbund ugyan nem tudta teljesen mobilizálni a hazai németséget, mégis több embert szólított meg elődeinél, mivel azoknál hatásosabb irányt adott a németek régtől vágyott önrendelkezésére és az aktívabb politikai részvételre. A Volksbund lényegében nemzetiszocialista népcsoportszervezetként működött. Kapcsolatai egyre szorosabbá váltak a hitleri Németországgal. A háború kitörésekor a magyarországi németség már kényszerpályán mozgott. Nemcsak a német háborús gazdaság igényelte a magyarországi németek támogatását, de hamarosan a hadsereg személyi állományának utánpótlásában is számításba vették őket. 1942-ben már 17 860 önként jelentkező svábot (leginkább a Bácskából) irányítottak német tisztek a német hadseregbe, akik elveszítették magyar állam- polgárságukat. 1943-ban további 18 216 Volksbund tagot soroztak be a Waffen SS-be. 1944-ben már nem volt szó önkéntes jelentkezésről. Magyarország német megszállása után a svábokat gyakorlatilag kiszolgáltatták az SS-nek. Természetesen a teljes magyarországi németség továbbra sem támogatta a Harmadik Birodalom terveit, sőt ellenállást is kifejtettek néhányan, mint az apatini származású katolikus pap, Berencz Adám. Lapját, a Duna-t {Die Donau) 1944-ben betiltotta a magyar kormány. Mások mellett Gratz Gusztávot is letartóztatta a Gestapo. Tekintettel a háború utáni évek történéseire, egyáltalán nem lett volna szabad a magyarországi németeket kollektive felelőssé tenni a nácik bűneiért. Hamis az a vád is, hogy a magyarországi németség egésze kiszolgálta a nemzetiszocialista Németországot, egy államon belüli állam alapításának reményében. A magyarországi németek legnehezebb időszakát, a választott hazájukból történő elűzetésüket önálló fejezetben dolgozza fel Gerhard Seewann. A szerző áttekinti azokat az elképzeléseket, amelyek Berlinben, Londonban, Prágában és Budapesten formálódtak a kelet-európai németek elüldözéséről, kitelepítéséről. 262
