Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Irodalom - Seewann, Gerhard: Geschichte der Deutschen in Ungarn, Band 1: Vom Frühmittelalter bis 1860; Band 2: 1860 bis 2006.
Irodalom Gerhard Seewann a 341 oldalon mindösszesen 1030 magyarázó jegyzettel (oldalanként átlag három jegyzet) egészíti ki ismereteinket, illetve igazolja megállapításait, citálja a szakirodalmat. Ez a bőséges tudományos kelléktár segíti a könyv használatát. A kötet kilencedik fejezetében a szerző összeállított egy forrásgyűjteményt a témához kapcsolódó jelentősebb dokumentumokból. Szám szerint 36, már másutt közreadott, közölt forrást találunk itt. Seewann minden esetben megadja a pontos lelőhelyet és szükség szerint magyarázó jegyzetekkel is ellátja a dokumentumokat. Nagyon jól egészíti ki ez a fejezet a kötetet, feltétlenül hasznos része a kézikönyvnek. A leíró részhez kapcsolódó forrásokat az oktatásban is lehet alkalmazni. Ugyanakkor talán helyesebb lett volna eddig nem közölt dokumentumokat, a modern forráskiadás szabályainak megfelelő szerkesztésben beválogatni a kötetbe. A 12 oldal terjedelmű, rendkívül bőséges forrásjegyzék, valamint a 100 oldalt meghaladó, közel 1700 adatot tartalmazó irodalomjegyzék és mutatók (helynév, külön helynév konkordancia, valamint névmutató) mind emelik az amúgy is alapos, kiváló kötet értékét. Sajnálatos, hogy a kötet végén a szerző csak nagy- felbontású térképeket adott közre. Jobban segítette volna a használatot több és részletesebb térkép szerepeltetése, amit a téma és egy kézikönyv igénye is megkívánt volna. * * * Gerhard Seewann, „A németek története Magyarországon" második kötetében 1860-tól 2006-ig tárgyalja az eseményeket. Az alig 150 év az első kötet terjedelmét több mint 100 oldallal meghaladja, 654 oldal. A szerkezet ismétli az első kötetet, így lesz egységes a két kötetes kézi/tankönyv. A könyv kilenc fejezetre oszlik, ebből az első hat a történeti leíró rész 415 oldalon. A szerző a bevezetőben röviden bemutatja a 19. században nemzetállammá vált Magyarországot, külön alfejezetben összefoglalva, néhány történelmi példával igazolva egy „klasszikus nemzetállamnak" a kisebbségeivel szemben elvárható bánásmódját. Egyben előre is vetíti a soknemzetiségű Magyarország és a 19-20. század során kialakuló, más népekkel együtt élő kelet-európai nemzetállamok csődjét ezen elvárással szemben. A második fejezet az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezéstől az első világháború kitöréséig foglalja össze a magyar nemzetállam történetét. Gerhard Seewann röviden áttekinti a solferinói csatától, illetve a következményeként kiadott októberi diplomától (1860. október 20.) a kiegyezésig tartó időszakot. Az új viszonyok közt a Magyar Királyság nemzetiségei számára Eötvös József terve a nemzetiségi kérdés megoldását illetően meghatározó jelentőséggel bírt. A szerző részletesen ismerteti az előzményeket, magát a törvényt és annak hatását. Ehhez képest csupán négy oldal összefoglalást szán az 1868 és 1914 közötti nemzetiségi politika bemutatására, legalábbis a II/4. fejezet címe alapján. Az irodalomjegyzékben ugyan szerepelnek a korszak fontos vitairatai, de Seewann ezeket nem használja rövid elemzéséhez. Például Grünwald Béla 1878-ban megjelent, nagy vitát kivál258
