Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Irodalom - Seewann, Gerhard: Geschichte der Deutschen in Ungarn, Band 1: Vom Frühmittelalter bis 1860; Band 2: 1860 bis 2006.
Irodalom A szerző megvizsgálja, hogy mely érdekek mentén zajlott a 18. századi telepítés. Vizsgálja a magánföldesurak szerepét, gazdasági céljaikat és indokaikat. Különösen fontos hangsúlyt kap a következmények (gazdasági és földrajzi) elemzése. Két érdekes példát is hoz a szerző megállapításai igazolására, gróf Károlyi Sándor Szatmár megyei és a Batthyány család baranyai telepítéseit. A földesurak mellett természetesen az állam, a bécsi udvar játszotta a telepítésekben a döntő szerepet. Gerhard Seewann teljes joggal a magyar történelembe ágyazottan, annak szerves részeként, a Habsburgok reformtörekvéseivel párhuzamosan, széles szakirodalmi alapokra és forrásismeretre építve tárgyalja a kérdést. Részletesen kitér a már korábban is érintett mezőgazdasági reform mellett az oktatás, a képzés átalakítására éppen úgy, mint a valláspolitikára. A felülről vezényelt reformok és az alulról érkező hatások a nemzetté alakulást segítették. A szerző alaposan elemzi az egymásra épülő, kisebb kihagyások mellett is folyamatos bánáti (1718-1740,1744-1752,1763-1772) és bácskai (1748-1761,1761-1787) telepítést. Kitér a kényszermigrációra is, mint a népességpolitika hatásos eszközére. Seewann mérleget is von a német telepítések eredményét illetően (Mária Terézia, majd fia, II. József politikájának következményeként). Megállapíthatjuk, hogy a németség aránya a teljes lakosság számához viszonyítva 1720 és 1910 között 10-12,5 százalék között mozgott. Az adatok ugyanakkor az abszolút számok ismeretében még érdekesebbek: 1720-ban a teljes lakosság, 4 000 000 fő 10 százalékát tette ki a 400 000 német telepes. 1805-ben a 8 750 000 fő 12,5 százaléka az 1100 000 német, majd 1880-ban a 13 729 000 fő 14,2 százaléka az 1 953 911 német, és végül 1910-ben a 18 215 000 fős összlakosságból csak 11,2 százalék a 2 037 435 német. Az ország lakosságszáma a vizsgált kétszáz év alatt a kezdetinek négy és félszeresére nőtt, a magyarországi németek száma ugyanakkor ötszörösére emelkedett. Az abszolút számok folyamatosan növekszenek, az arányszámok időnkénti megtorpanások mellett szintén folyamatos növekedést mutatnak. A stagnálás oka 1840-ben és 1910-ben, hogy az összlakosság száma más nemzetiségű betelepülőkkel ugrásszerűen nőtt az előző vizsgált évhez (1805 és 1880) képest, és bár számukat tekintve gyarapodtak a németek is, de korántsem olyan arányban, mint ahogy az összlakosság száma emelkedett. Gerhard Seewann itt tárgyalja a Bánát és Baranya megye 18. századi oktatási viszonyait (bár szerkezetileg talán korábban, az oktatási reform kapcsán kellett volna). A szerző a negyedik fejezet végén, önálló egységben elemzi a 18. századi egyházi és vallási viszonyokat, azok nemzetiségi - német - vonatkozásában. Az ötödik fejezet foglalkozik a soknemzetiségű Magyar Királyságban a nemzeti mozgalmak kialakulásával. A 19. századot II. József és öccse II. Lipót uralkodása, a francia forradalom, majd az azt követő napóleoni háborúk vezették be. E század a nemzeti ébredés korszaka, a „Hungarus-Bewufitsein", a magyarságtudat erősödésének időszaka. A német polgárság és a magyar nemzeti mozgalom viszonyrendszerében - bőséges idézetekkel és szemelvényekkel alátámasztva megállapításait - vizsgálja Gerhard Seewann a reformkor és az 1848-as forradalom idején megfigyelhető magyarosítási folyamatot, amely természetesen a politikai, kulturális és nyelvi önállósulás irányába hatott. A szerző kifejezésével, 256
