Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975)
Közlemények magyarázta, elkerülendő azt, hogy Európában a két szuperhatalom befolyása határozza meg az érintett államok védelmi politikáját, és Franciaország a hatvanas évek hagyományait folytatandó a saját nemzeti függetlenségének a garanciáját látta a nemzeti haderőben. Jobert a francia atomrobbantások elleni nemzetközi tiltakozásokat nevetségesnek és groteszknek tartotta, és a két szuperhatalom politikai-diplomáciai közeledését „nagy fontosságú eseménynek nevezte". Fock Jenő a francia külügyminiszter véleményét túlzottan pesszimistának értékelte, mivel értékelése szerint tárgyalópartnere az enyhülésnek nem tulajdonított nagy jelentőséget. A magyar miniszterelnök hangoztatta a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének a fontosságát, a francia diplomácia jelentőségét Budapest számára, és tájékoztatta a francia politikust a magyar külpolitika törekvéseiről. Pierre Messmer a kétoldalú kapcsolatok magyar értékelésével egyetértett, azok fejlesztését tartotta kívánatosnak, és elsődlegesen a politikai kapcsolatok előrelépését tartotta fontosnak, miközben a gazdasági kapcsolatok - mint ahogy korábban is - elmaradtak, így a két ország viszonya mindkét oldal helyzetértékelése szerint féloldalasán alakult. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztése kapcsán Fock Jenő visszatért De Gaulle elnökkel folytatott tárgyalására és a Közös Piac kereskedelmet korlátozó intézkedésit említette. A tárgyalás végén a két miniszterelnök megegyezett abban, hogy a kétoldalú kapcsolatokat - mint ahogy 1968- ban is közösen kezdeményezték - a vegyes bizottságok tevékenységén keresztül kívánják ismét tartalommal feltölteni. Pierre Messmer francia miniszterelnök találkozott Kádár János első titkárral és Losonczi Pállal, az Elnöki Tanács Elnökével is. Kádár János a francia miniszterelnök látogatását jelentősnek ítélte, és reálisan és nyíltan beszélt a két ország kapcsolatairól. A magyar vezető a kétoldalú kapcsolatokban 6-7 év alatt végbement változásokat pozitívnak és jelentősnek ítélete, de történelmi érveket is felsorakoztatott a problémák érzékeltetésekor. Megemlítette Trianont, amiben Franciaország „döntő szerepet játszott" és a két világháború közötti időszakot, amikor Magyarország Németország befolyása alá került. A magyar vezető hangoztatta, hogy a magyarok levonták a tapasztalatokat és élő, sokoldalú kapcsolatok kiépítésére törekednek a nyugati országokkal, szem előtt tartva, hogy „a Nyugattal való gazdasági kapcsolatunk ne legyen NSZK-monopólium".77 Kádár hangsúlyozta a magyar-francia gazdasági kapcsolatok fontosságát, és azt, hogy a nemzetközi viszonyrendszerben - a speciális kérdéseken kívül - számos érintkezési pont található a két ország között. Messmer miniszterelnök egyetértett a magyar pártfőtitkárral, és hangsúlyozta, hogy a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének Párizsban is nagy jelentőséget tulajdonítanak. A látogatást politikai gesztusként értékelte, és kiemelte, hogy az Pompidou elnök külön kérésére valósult meg, és az út jelentőségét mutatja az is, hogy egyben a francia miniszterelnök első külföldi útját jelentette. Messmer hangsúlyozta, hogy francia részről őszintén törekszenek arra, hogy a kétoldalú kapcsolatok fejlődjenek és tisztában vannak azzal, hogy Trianon miatt erre árnyék vetül. Hangsúlyozta továbbá, mint ahogy az 1960-as években Maurice Couve de Murville külügyminiszter is, hogy 1945 után egyetlen 77 Uo. 444. 162
