Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975)
Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975) A francia-lengyel kapcsolatok 1968-1970 között stagnáltak, mivel a lengyelek részvétele a Csehszlovákia elleni intervencióban megakadályozta a kétoldalú kapcsolatépítést. Jacques Chaban-Delmas francia miniszterelnök 1970 novemberében azért ment Varsóba, hogy a kétoldalú kapcsolatokat újra lendületbe hozza. 1972 októberében Edward Gierek lengyel pártfőtitkár utazott Párizsba, de a politikai-diplomáciai jó viszony ellenére a kétoldalú kapcsolatok tartalmi vonatkozásban továbbra sem fejlődtek, és ebben a fő okot azok a tények jelentették, amivel a francia politikának már a hatvanas években szembesülnie kellett. A francia-jugoszláv kapcsolatok szintén továbbfejlődtek. A hatvanas években a kétoldalú kapcsolatok látványos fejlődésen mentek keresztül, és a jugoszláv- nyugat-német kapcsolatok rendezésében Párizs aktív közvetítő szerepet vállalt. A fő akadályt korábban De Gaulle és Tito közötti személyes ellenszenv jelentette. Pompidou hatalomra kerülése után a jugoszláv pártfőtitkár 1970 októberében Párizsba látogatott, és a megbeszéléseken mindkét oldalról hangsúlyozták, hogy a kelet-nyugati kapcsolatok helyzetének megítélésében a két fél álláspontja megegyezik. A bolgár-francia kapcsolatok állomásait szintén magas szintű látogatások jelölték ki. 1971-ben és 1973-ban a francia külügyminiszter (Maurice Schumann, Michel Jobert) Bulgáriába látogatott, és 1973 júliusában Pierre Messmer francia miniszterelnök ment Szófiába. A hatvanas évekhez eltérően a francia-keletnémet kapcsolatok is fejlődésnek indultak, Franciaország 1973. február 9-én elismerte az NDK-át, de ez a politikai-diplomáciai gesztus nem a francia önállóság kifejezéséből, hanem a francia-nyugat-német együttműködésből és szolidaritásból következett. Az elszigeteltséget választó Albániával a francia diplomáciának alig volt kapcsolata, és albán részről már a hatvanas években kénytelenek voltak szembesülni azzal a ténnyel, hogy Párizs számára a hagyományos francia-szovjet kapcsolatok fontosabbak voltak, mint a kicsi, diktatórikus berendezkedésű, szegény és periférikus balkáni állammal való kapcsolatépítés, még annak ellenére is, hogy az utóbbi valóban a nemzeti függetlenség megerősítésére törekedett. Csehszlovákia esetében a kétoldalú kapcsolatok fejlődése lényegében leállt, és a francia nagykövet - az 1956 utáni magyarországi helyzethez hasonlóan - az események hatása alá került, és a kétoldalú kapcsolatokat hideg távolságtartás jellemezte.45 3. A magyar-francia kapcsolatok alakulása (1969-1975) 3.1. A kétoldalú kapcsolatok változásai (1969-1970) Míg a francia belpolitikai válságnak a kétoldalú kapcsolatokra nem voltak érdemi következményei, a Csehszlovákia elleni intervencióban való magyar részvétel negatívan befolyásolta a magyar-francia kapcsolatok alakulását. Ebben a helyzetben a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése, a miniszteri látogatások és De Gaulle elnök magyarországi útja lekerültek a napirendről. Az intervencióval összefüggő 45 AMAE Europe Tchécoslovaquie Dossier 366. Rapport de fin de mission. 153
