Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975)

Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975)

el az európai biztonsági konferencia megtartására vonatkozó szovjet javaslatot 1969 októberében. Nem tudta elfogadni ugyanakkor a szovjet hegemónia megerősítésére vonatkozó szovjet diplomáciai tevékenységet, és a Moszkva számára érzékeny kérdésnek számító emberi jogok problematikáját francia részről azonnal a megbeszélések központi kérdésévé tették.24

2. Francia keleti politika jellegzetességei Georges Pompidou elnöksége alatt (1969-1974)

De Gaulle 1969. áprilisi lemondása utáni a francia külpolitikát stabilitás és folytonosság jellemezte. Pompidou számára a de Gaulle-i politika folytatása elvi kérdést jelentett, bár a de Gaulle-i „Atlanti óceántól az Urálig terjedő Európa" gondolatát nem hangoztatta, de egyetértett elődjével abban, hogy a kommunista rendszer hosszú távon nem fenntartható.25 Az új francia elnök az enyhülést egy hosszú és lassú folyamatként képzelte el. Elődjétől eltérően, aki számos válságot, politikaidiplomáciai konfliktust okozott, a francia érdekek kompromisszumok révén történő érvényesítésével kívánta elérni, azonban elnökségét - így a keleti politikáját is - nemzetközi válságok sorozata határozta meg. A vietnami háború az utolsó, intenzív szakaszába lépett, és csak 1973. január 27-én, a párizsi egyezmények megkötésével fejeződött be, az amerikaiak ugyanakkor kiegyeztek a korábban a franciák által privilegizált kapcsolatban lévő Kínai Népköztársasággal, ami közvetlenül a francia érdekek ellen hatott. Franciaországnak is szembe kellett néznie a monetáris válsággal, majd 1973 októberétől az arab-izraeli háború után kirobbant olajválsággal, az azt követő gazdasági válsággal.26 A francia külpolitika fő irányai tehát 1969 után is változatlanok maradtak, és az alábbi jellegzetességek alapján lehet a lényeget összefoglalni:

1. Nemzeti függetlenség megőrzése.

2. A nyugati szövetségesekkel a szolidaritás megőrzése, a NATO irányában a távolság fenntartása, a blokkpolitika logikájának elutasítása, de fokozatos és óvatos közeledés az Amerikai Egyesült Államok irányába.27

3. A kelet-nyugati kapcsolatrendszerben a közvetítő szerep felvállalása, a francia-szovjet/orosz kapcsolatok prioritásként való kezelése, az európai biztonsági konferenciában aktív szerepvállalás.28

rendezniük a németek nukleáris problémáját is, és így az enyhülés összeegyeztethetővé vált az érdekeikkel, ami lehetővé tette az egység fenntartását annak ellenére is, hogy az Ostpolitik csábítása már megjelent. Mindez azonban már csak korlátozott sikereket eredményezett a következő időszakban." A magyar nyelvű szakirodalomból 1. Békés, 2004.142-156.

24 AMAE Europe Organismes internationaux et grandes questions internationales (1966-1970) Carton 2035. Note. Hervé Alphand N° 208 (1969. július 4.)

25 Rey, 2005. 52-53.

26 Bussiére, 2006.171-187.

27 A blokkok rendszerének elutasítását a Quai d'Orsay irányelvként határozta meg a diplomatáinak. L. AMAE Europe Organismes internationaux et grandes questions internationales (1966— 1970) Carton 2035. Note de Jacques de Beaumarchais. (1970. január 31.)

28 SouTou, 2005. 223-230.

149