Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Kádár Tamás: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András király megkoronázásának időpontjához
Közlemények István első vértanú teste feltalálásának ünnepe, mellesleg ugyancsak fontosabb emléknap volt az egyházban.) Augusztus 3.1290-ben csütörtökre esett, ami persze önmagában egyáltalán nem zárja ki a dátum esetleges helytállóságát. Majdnem szó szerint ugyanezt az információt örökíti meg a szintén velencei származású ifjabb Marino Sanudo (1466-1536) közel két évszázaddal későbbi, olasz nyelvű munkája is, így azt az ismeretlen előd - Sanudo által bizonyosan olvasott és felhasznált krónikájából való automatikus átvételnek minősíthetjük.32 Összegezve tehát az elmondottakat: a kérdésben nyilatkozó külföldi történetírók - ellentétben a hazai tudományos kutatás általános álláspontjával - valamennyien augusztus első napjaira helyezik utolsó Árpád-házi uralkodónk megkoronázását. E helyt feltétlenül meg kell jegyezzem, forráskutatásunk figyelmét, de legalábbis érdeklődését ez idáig elkerülte azon szembeötlő momentum, hogy hazai, 14. századi krónikáink milyen hosszan és részletesen foglalkoznak III. András atyjának, István hercegnek származásával és viszontagságos, külországokbeli életével.33 Ezt megfontolva véleményem szerint feltételezhető, hogy az említett források szerzői értesüléseiket egy feltáratlan, vagy az idők során elveszett - valószínűleg András uralkodása idején, a király, esetleg anyja, vagy nagybátyja, Albertino támogatásával, azok visszaemlékezései és elbeszélései nyomán készült - munkából meríthették. Kissé meglepő módon nem kapott kellő figyelmet eleddig továbbá az sem, hogy közel egykorú krónikáink még csak utalást, vagy rejtett, finom célzást sem tesznek az András trónigényét, valamint későbbi uralmának törvényes voltát alapjaiban megingató -, a korban szerfelett elterjedt, így vélhetően a magyar elit köreiben is többek által osztott vélekedésre -, mely szerint a király nagyatyja valójában nem II. András volt, lévén, István herceg (III. András apja) II. András harmadik felesége, Beatrix királyné házasságtörő kapcsolatából, régebbi kifejezéssel élve „természetes" utódként született.34 Ennek okait jelen ismereteink szerint csak találgathatjuk, felettébb valószínűnek tűnik mindazonáltal, hogy a krónikaszerkesztmény különböző variánsai lejegyzőinek, noha minden bizonnyal tudtak a roppant kellemetlen, rendkívül súlyos közjogi kérdéseket is felvető szóbeszédről, eszükbe sem jutott megkérdőjelezni András király származásának makulátlanságát. Épp ellenkezőleg, minden jel arra mutat, hogy a szóban forgó történetírói művek szerzői - a nápolyi királyi család gyűlölt ellenlábasaként, jelesül (Anjou) Martell Károly herceg riválisaként trónra jutott - Andrást, I. Károly és I. Lajos, az említett calabriai herceg utódai országlásának virágkora idején, azok hatalmának legszilárdabb évtizedeiben (is), kételyek nélkül II. András király gyanú felett álló származású, törvényes sarjának tekintették. Kútfőinkhez visszakanyarodva, azok vonatkozó közléseinek, illetve adatainak imént taglalt nagymértékű ellentmondásossága arra késztet, egyéb esetle32 „E in questi di il giorno di san Domenico in Ungheria il re Andreas fu coronato re di quel regno d' Ungheria." CFHII. 1554. (Sanudo, Marino [Marinus Sanutus] iunior: Vite de duchi di Venezia.) 33 KK 118. István címzetes szlavón herceg valóban fordulatos életéhez: Nyáry, 1863.; Nyáry, 1869. 34 Istvánt - világra jötte óta - a magyar uralkodócsalád tagjai egyetemlegesen, azt világosan kinyilvánítva fattyúnak tekintették és lehetőségeikhez képest mindent elkövettek azért, hogy a szerencsétlen ifjú ne tudjon támogatókat szerezni ügyéhez az európai fejedelmi udvaroknál, valamint, hogy távol tartsák a Magyar Királyság határaitól. Lásd: Zsoldos, 2003.123., 133. 14
