Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Kádár Tamás: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András király megkoronázásának időpontjához

Kádár Tamás: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, 111. András király megkoronázásának időpontjához

gesen felhasználható, de eddig külön figyelmet nem kapott forráshelyek és más módszerek segítségével próbáljunk meg eredményre jutni vizsgálatunk tárgyában. Fennmaradt okleveles forrásanyagunk viszonylag nagy mennyiségű, IV. László és III. András királyok uralkodása alatt ténylegesen megsokszorozódó voltának köszönhetően elvileg lehetséges megközelítésnek ígérkezik a hatalmi elit tagjai, az egyházi és világi országnagyok 1290. nyári archontológiai adatsorainak és tartózkodási helyeinek áttekintése. Sajnos, mindössze egyetlen előkelő, Hont-Pázmány-nembeli János kalocsai érsek esetében találunk olyan okleveles adatot, amely - részint a diploma azzal csaknem egybeeső kelte miatt - teljes bizonyossággal összefüggésbe hozható az uralomváltást formailag is lezáró koronázás megtörténtével. Az egyébként feltehetően régebb óta, talán már annak a bécsi fogságát megelőző homályos időszaktól András legfőbb, titkos párthívei közé tartozó János érsek egy 1290. augusztus 2-án készült kiadványában - minden bizonnyal nem önhatalmúlag - már királyi kancellárnak címezte magát. Az oklevél - az abban sajátos módon „Bakachyn"-nak írt, az egyházmegye talán I. László-kori, másik érseki székhelyén - Bácson (ma: Bač, Szerbia) kelt, azaz János a jelzett napon Székesfehérvártól mintegy 250 kilométerre, a Duna túlsó partján tartózkodott.35 Ez a kor közlekedési és útviszonyait figyelembe véve nagyjából három napi, feszített tempóval megtehető távolságnak felel meg. A kalocsai metropolita tehát augusztus legelején már kancellár volt, amely tisztségre a megbízatást nagy valószínűség szerint csak András trónra léptekor, egy a koronázás előtti, vélelmezhetően Fehérvárott megejtett, személyes találkozójuk alkalmával nyerhette el. Amennyiben gondolatmenetem helytálló, augusztus 2-án János érsek nem - mint másik eshetőségként adódik - a koronázásra való indultát megelőzően, hanem már Székesfehérvárról visszatérve bocsátotta ki sokat emlegetett oklevelét.

Az érseki kiadvány intitulatioja azonban önmagában értelemszerűen nem bizonyítja András koronázása augusztus 1. előtt történt voltát, csak - összhangban hazai krónikáink tudósításaival - nagymértékben növeli annak valószínűségét, a terminus post quem, illetve a pontos dátum meghatározásában ugyanakkor már nem nyújt segítséget, így más irányban kell tovább kutatnunk. Középkori forrásbázisunknak a magyar kutatók által - különösen annak nagyobb mennyiségéhez képest - kissé elhanyagolt és ritkán hasznosított részét képezik a külföldi elsősorban a német, cseh és lengyel - necrologiumok, valamint anniversariumok.36 Ezek sorában magyar szempontból tartalmi tekintetben az értékesebbek közé tartozik a Necrologium et liber anniversariorum sanctimonialium Engelbergensium (NLASE), a ma Svájc Obwalden kantonjához tartozó engelbergi, Szent Andrásról címzett bencés kettős-kolostor halottas-, és emlékkönyve, amelynek több egykorú bejegyzése is említi III. Andrást és második feleségét, (Habsburg) Ágnes királynét.

35 „Bakachyn” azonosítását illetően két megoldási javaslat merült fel, Wertner Mór egy 1399-ben kelt oklevél alapján a Bodrog vármegye déli részén fekvő, mára elpusztult Bakáccsal (1399. augusztus 28.: DL 8474; Wertner, 1903. 34.), Györffy György pedig a megye névadó érseki székhelyével, Bács városával azonosította (MES Tomus I. 485.; Györffy, 1963. 211.).

36 A nekrológiumok, mint történeti források általános történetéhez a középkorban: Huyghebaert, 1972., különösen: 14-29.

15