Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975)
Közlemények politikával.16 A helyzet változását mutatja, hogy Párizsban ugyancsak nagy figyelmet fordítottak Romániára és Jugoszláviára, kihasználván annak a lehetőségét, hogy a Varsói Szerződés csapatainak intervenciója következtében a román és a jugoszláv diplomácia egyaránt - a mozgásterük bővítése érdekében - nagyobb aktivitást mutatott a nyugati országok irányába. Párizsban a korábban kialakított együttműködés alapján e területen további pozíciók megszerzését, illetve a már megszerzettek megerősítését feltételezték. Francia részről ugyanakkor 1969- ben is határozottan elutasítottak minden az európai biztonsági konferenciára vonatkozó felvetést.17 A kelet-nyugati kapcsolatok újraindítása 1969 közepétől figyelhető meg. Az első érdemi reakciók a Budapesti felhívásra18 (1969. március 17.) Párizsban 1969 nyarára megtörténtek. A francia diplomácia egy másfél évig tartó, viszonylag hosszú és ellentmondásos átmeneti szakasz után újra mozgásba lendült,19 de a korábbi külpolitikai vonal alapeleme nem változott abban a tekintetben, hogy Párizsban továbbra is a bilaterális kapcsolatok fejlesztésén keresztül képzelték el a kelet-nyugati kapcsolatépítést, az európai biztonság megteremtését. A Varsói Szerződés Politikai Tanácsadó Testületének felhívása lényegében megismételte az 1966-ban Bukarestben elhangzottakat. A legfontosabb újdonságnak mégis az számított, hogy a szocialista országok részéről már nem támasztottak előfeltételeket a kelet-nyugati kapcsolatok rendezése, az európai biztonsági konferencia vonatkozásában, így az ideológiai-politikai korlátok, köszönhetően a megváltozott nemzetközi helyzetnek, háttérbe szorultak.20 Természetesen Párizsnak is fel kellett hagynia a kivárás politikájával, és ezt a francia diplomácia Maurice Schumann külügyminiszter moszkvai utazásával tette egyértelművé.21 Ezzel párhuzamosan a kelet-nyugati enyhülés egyik fő problémájának számító németkérdés megoldása területén is lényegi változások történtek. Willy Brandt új nyugat-német kancellár a beiktatási beszédén elhangzott kijelentésekkel (1969. október 28.) lényegében átlépte a Rubikont,22 és a németek elkezdték azt a keleti politikát, amely révén 1969-1974 között normalizálták a kapcsolataikat a szocialista országokkal.23 Az új helyzet kényszere alatt Párizs az elsők között fogadta 16 AMAE Europe RFA Carton 1577. Dépéche, le 16 janvier 1969. 17 AMAE Europe RFA Carton 1624. Note de la sous-direction d'Europe centrale, le 28 janvier 1969. 18 A Varsói Szerződés tagállamainak felhívása az európai biztonsági konferencia létrehozásáról. A magyar diplomácia egyik korai sikereként értékelhető felhívást Párizsban kezdetben fenntartással fogadták, mivel abban a francia vezető szerep korlátozását feltételezték. 19 A megbeszélésről készült beszámoló itt olvasható: MNL-OL-M-KS-288. f. 5/486. ő.e. 1-7. 20 Békés, é.n. 10. (a letöltés helye: www.coldwar.hu , a letöltés időpontja: 2013. szeptember 6.), illetve MNL-OL-XIX-J-l-j-001547/64/1969. (107. dob.) A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé Budapesti Felhívása átadásával kapcsolatos diplomáciai akció értékelése. 21 Rey, 2005. 47-65, Du Réau, 2005. 67-76. 22 Wilkens, 2005. 39., illetve Haftendorn, 2006. 209-227. 23 Soutou, 2001. 489-493. Az enyhülés valós lehetőségeit és korlátáit pregnánsan foglalta össze Georges-Henri Soutou: „A szovjet politika, még ha az enyhülés szakaszába is lépett, alapjaiban az 'ők és mi' ellentétpárra alapozódott, és úgy tekintett a nemzetközi kapcsolatokra, mint egy zéróösszegű játékra. Szerencséjükre 1967-től kezdve a Nyugat túl tudta tenni magát azon a sokkon, amit Franciaországnak a NATO integrált szervezetéből való kivonulása jelentett, és sikerült 148
