Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975)

Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (2969-1975)

német kérdéshez fűződő, addig meglehetősen merev álláspontot.11 Moszkvában azt remélték, hogy az SPD (Sozialdemokratische Partei Deutschlands) hatalomra jutásával a német keleti határok, és a németkérdés megítélésében Bonnban rugalmasabb álláspont fog érvényre jutni,12 és Moszkva számára egyértelművé vált az is, hogy a nyugati hatalmak sem fogják feláldozni az enyhülési politikát a csehszlovákiai válság miatt.13 1969. január 7-én Brezsnyev által elmondott beszéd megerősítette De Gaulle számára, hogy a szocialista blokk országainak szintén érdekükben áll a nyugati nyitási politika folytatása, és ebben a korábbi politikájának megerősítését látta. Ezirányú gondolatait Richard Nixon előtt is nyíltan megfogalmazta, az amerikai elnök franciaországi utazása alkalmával. A francia-amerikai kapcsolatok egyben új alapokra helyeződtek, és Nixon 1969. február 28.-március 2-ai útja során a két ország kapcsolatai normalizálódtak.14 Ezt követte Georges Pompidou elnök viszontutazása 1970. február 23.-március

2. között, tíz évvel De Gaulle és Dwight David Eisenhower találkozója után. A francia diplomácia osztotta De Gaulle véleményét, és a Külügyminisztérium vezető tisztviselői szintén az enyhülési politika mihamarabbi újraindulását feltételezték.15 Ez a politikai helyzetértékelés az év folyamán alapvetően meghatározta Franciaország politikáját a keleti tömb országai irányába, és a gyakorlati együttműködés a szakdiplomácia területére korlátozódott. Ennek részben politikai és diplomáciai okai voltak, hiszen egyrészt meg kellett őrizni a látszatot a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt, másrészt a franciák továbbra is óvatosak voltak a szovjetek külpolitikai manővereinek őszinteségében.

A szocialista országok irányába a francia diplomácián a kivárás jelei voltak tapasztalhatók, és elsősorban a francia-csehszlovák kapcsolatok kerültek a diplomáciai és politikai aktivitás fókuszába. Érezhetően változott a viszony Prága és Párizs között, míg korábban - elsősorban csehszlovák részről - távolságtartás volt a jellemző, az év második felében a csehszlovák diplomaták és politikusok nagyobb nyitottsággal beszéltek a francia partnereikkel, és Prágában a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről és az enyhülési politika folytatásáról, a müncheni szerződés semmissé nyilvánításáról beszéltek. Prága igyekezett az európai status quo megerősítéséhez, az 1968. augusztusi intervenció emlékének elfelejtéséhez a franciák segítségét megszerezni, amelyet egy európai biztonsági konferencia keretében - a szovjet elképzeléseket ismételve - gondoltak megvalósítani. A fő ok Prága szemszögéből az is volt, hogy a lengyelekhez hasonlóan nagyon féltek egy második Rapalló szerződés megkötésétől, vagyis egy nyugat-német-szovjet kü- lönalkutól, ami érintkezési felületet jelentett a kérdésben szintén érintett francia

11 Soutou, 2001. 491-492.

12 Badalassi, 2011.172. Lényegében mindenki tisztában volt azzal, hogy a kérdés a nyugat-németországi választások révén fog megoldódni.

13 ASH, 1993. 72.

14 Bozo, 1996. 208-210.

15 Badalassi, 2011.174. Idézi Jacques Andréani és Paul Poudade diplomatákkal 2008 decemberében folytatott beszélgetését.

147