Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975)
Közlemények színfalak mögött azt a tényt, hogy lényegében csalódtak a szovjet külpolitikában, és az 1963-tól nagy gonddal kiépített, és 1966-ban csúcspontra jutott együttműködés, vagyis az Atlanti óceántól az Urálig terjedő Európa politikája csorbát szenvedett. Párizsban felerősödött az az aggodalom, hogy Franciaország a két szuperhatalommal szemben elszigetelődik.4 Az 1968-as év tehát mind a fran- cia-NATO (North Atlantic Treaty Organisation) kapcsolatok szempontjából, mind a Kelet-Nyugat közötti viszonyban a keserű kijózanodás esztendejét jelentette, és a détente-entente-coopération politika korlátái már a nyilvánosság számára is egyértelművé váltak. De Gaulle-nak számolnia kellett azzal is, hogy az atlanti szövetségi rendszer reformjára vonatkozó elképzelése miatt Franciaország politikai értelemben elszigetelt helyzetbe került, mivel egyik szövetséges állam sem követte az önállóság útján, és a szovjetektől való félelem nyugaton is erősebbnek bizonyult, mint a kelet-nyugati együttműködésre alapozódó új enyhülési folyamat sikerébe vetett hit.5 A NATO reformjára vonatkozó Harmel-jelentés,6 illetve az ún. „reykjavíki jelzés"7 a kelet-nyugati enyhülési folyamat szélesebb perspektíváit kívánta megnyitni, amely óhatatlanul a de Gaulle-i enyhülési politika ellen hatott, és általánosságban is a francia pozíciók gyengülését eredményezte. Ettől kezdve Európában az enyhülési politika már nem csak a franciák és a németek kiváltsága lett, hanem Európa keleti és nyugati fele közötti kapcsolatok fő rendező elve, és abba franciáknak a németeken kívül már a briteket és az amerikaiakat is bele kellett vonni.8 A nemzetközi helyzet változásai is az európai enyhülés felé mozdították el az eseményeket. A vietnami háború befejezésére vonatkozó tárgyalások megkezdése, a pénzügyi krízis arra késztette a nyugati országokat, hogy közeledjenek a keleti államok irányába. Richard Nixon, a frissen megválasztott amerikai elnök a tárgyalások időszakának elkezdődéséről beszélt, miközben a kínai-szovjet viszony ismételt elmérgesedése - katonai konfliktus kirobbanása az Usszuri folyónál9 - arra késztette a szovjet vezetést, hogy az európai határai mentén nagyobb rugalmasságot és megértést mutasson.10 1968-1969 folyamán Moszkvában az európai biztonsági konferencia tényleges (és nem politika-diplomáciai propagandaként hangoztatott) összehívásának a jelentősége megnövekedett, és elkezdték újragondolni - egyben felülvizsgálni - a 4 AMAE Europe URSS Carton 2691. Hervé Alphand körtávirata (1968. augusztus 28.) Ezzel párhuzamosan nem feledkezhetünk meg arról, hogy a franciaországi diáklázadások és a prágai tavasz lényegében együtt zajlottak, és ennek hatásától De Gaulle sem tudta magát elvonatkoztatni. L. Kovács, 2003. 91-206. 5 Bozo, 1996.193-212. 6 A NATO tagállamok az 1968 júniusában kiadott ún. reykjaviki jelzéssel hívták fel a Szovjetunió figyelmét a fegyverzetkorlátozási tárgyalások megkezdésére. 7 Soutou, 2001. 478-481. 8 AMAE Organismes internationaux et grandes questions internationales (1966-1970) Carton 2014. 9 1969. március 15-én, egy határincidens nyomán a fegyverek konfliktus robban ki Kína és a Szovjetunió között, és csak Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök 1969. szeptember 11-ei pekingi villámlátogatásával rendeződött. 10 AMAE Europe RFA Carton 1576. Dépéche N° 2271., illetve Badalassi, 2011.172. 146
