Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Kádár Tamás: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András király megkoronázásának időpontjához

Kádár Tamás: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András király megkoronázásának időpontjához

e tekintetben: azon négy 13. századi királyunk közül, akiknek konkrétan nap szerint, vagy csaknem pontosan ismerjük koronázási időpontját, kettőt avattak uralkodóvá vasárnap: 1205. május 29-én (pünkösdkor) II. Andrást és 1235. október 14-én IV. Bélát. Úgy tűnik, a középkor későbbi szakaszának coronatioinál a napnak kiemelt jelentősége volt, a következő (14.) század kilenc királyavatása közül legkevesebb öt folyt le vasárnap. Az 1301-1526 közötti időszakból egyébként csupán I. Károly első - esztergomi - koronázásának pontos dátuma kérdéses.30

A Rímes Krónika mellett Ebendorfer munkája a másik forrásunk, amely (igaz, részben tévesen) meg is nevezi, ki koronázta meg III. Andrást. Tudomása szerint, Otacher vonatkozó információjával valamelyest ellentétben, két főpap, „Lodomér esztergomi" - akinek mint a magyar egyház fejének ez régi előjoga, egyben mintegy hivatali kötelessége is volt - „és a kalocsai püspök" avatta és szentelte fel azt királlyá. Noha krónikája nyilvánvalóan késői (mint láttuk, másfél évszázaddal a vizsgált események után készült) és információit a magyarországi történéseket illetően érdemes komolyabb fenntartással fogadni, ebben az esetben a közlés helytállóságának megkérdőjelezésére nincs különösebb okunk. Hogy János érsek az uralkodóavatási ceremónián jelen volt, s számunkra ez a sokkal fontosabb, lényegibb kérdés a koronázásban való tevőleges közreműködéséhez képest, egyházmegyéje első számú székhelyének, Kalocsának Székesfehérvárhoz való viszonylagos közelisége is valószínűsíteni látszik némiképp. András meglepően gyors és a rendkívül zavaros belpolitikai helyzethez mérten zökkenőmentesnek mondható trónra jutásában, majd uralma fokozatos elfogadtatásában, illetve megerősítésében a magyar egyház vezetőinek, a püspöki karnak, élén Lodomérral, kulcsszerepe volt, az új uralkodó iránti - országlása java részében teljesen egyértelmű - bizalmuknak és támogatásuknak feltehetően már koronázásán is nyilvánvaló tanúbizonyságát adták azzal, hogy azon igyekeztek minél nagyobb számban részt venni. Ezen logika mentén gondolkodva Ebendorfer János érseknek a koronázáson való részvételére vonatkozó információját legalábbis nem zárhatjuk ki; elképzelhető továbbá, hogy a kalocsai főpap nem csupán jelen volt, hanem esetleg valóban közre is működött az új uralkodó Lodomér érsek általi királlyá avatásán, ami talán szintén a magyar klérus vezetőinek az új király iránti egyhangú, őszinte és szilárd támogatását volt hivatva ilyen, a jogszokásoktól eltérő módon is kifejezni.

Forrásainkhoz visszatérve, másik kútfőnk, a velencei Andrea Dandolo (1306- 1354) krónikájának 14. század közepén, még latinul alkotott, azonosítatlan kilétű folytatója szintén augusztus elejére helyezi a coronatiot, tudomása szerint a király Szent Domonkos ünnepe vigíliáján, azaz 3-án nyerte el a koronát.31 (E nap, Szent

2007; Fraser, 2000.; http://www.wikipedia.org/wiki/List of coronations of British monarchs

. (Letöltés ideje: 2013. február 25.)

30 Zsoldos Attila egy nemrég megjelent tanulmányában április elejére, vagy - kisebb valószínűséggel - május 21-re helyezte Károly első megkoronázásának időpontját. Lásd: Zsoldos, 2009b.

31 „A. 1290 mensis augusti, in vigilia sancti Domini de nobilium atque magnatum Hungáriáé beneplacito serenissimus iuvenis Andreaxius de regno Hungarico honorabiliter exstitit coronatus." CFH I. 66. (Andrea Dandolo [Andreas Dandulus]: Chronicon Venetum a pontificatu Sancti Marci ad annum usque 1339/1342.)

13