Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához Baranya és Tolna megye példáján

Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához

dában a szentmise megtartásához szükséges és elégséges (sufficiens) felszereléssel találkozunk („Habet apparamenta necessaria pro sacro celebrando tantum .. ,").115 Kilenc olyan filiával és egy plébániával (Bikái) találkozunk,116 ahol egyáltalán nem volt templomi felszerelés (apparamenta nulla).117

Az oltárok esetében igényesebb fa-, kőfaragványokról, asztalos-, sőt szobrász-, kőmetsző munkákról is elsősorban a jobb gazdasági körülményekkel rendelkező plébániákon olvashatunk.118 Az oltárokat és a hozzá kapcsolódó ábrázolásokat általában a plébánia bevételeiből, kegyes adományokból, illetve a hívek pénzéből finanszírozták. Az összeírok figyelmét nem kerülte el sem a szobrok, festmények hiánya, sem a kevéssé igényes kimunkálás. Szakálynál például kissé szarkasztikusán megjegyezték, hogy a nem megfelelő szobrász elnagyolt munkája inkább alkalmas gyermekek ijesztgetésére, mint templomi díszítésnek.119

A harangokat leginkább a hívek vásárolták, illetve készíttették. Az összeírás 37 település esetében számol be a campana eredetéről. Az ismert esetek 62,16%- ában a közösség fizette a templomok számára a harangot, 10,81%-ban a plébános, illetve a plébánia, 8,1%-ban a birtokos, továbbá egy-egy vásárlást köthetünk a püspökséghez, a jezsuita rendhez és a pécsváradi apátsághoz. Emellett két-két olyan esetről olvashatunk, amikor a templomnak két harangja van, és egyet-egyet a közösség és a plébánia, egyet-egyet pedig az uradalom és plébánia vásárolt. Ha differenciáljuk az adatokat, azt látjuk, hogy a lakosság aránya jóval nagyobb a filiák harangjai esetében (92,86%), míg az anyaegyházak esetében ugyanez az adat csupán 43,49%. A plébániák 13-13%-ában köthető birtokoshoz vagy plébánoshoz a vétel.120

A közösségek stratégiai gondolkodásmódja, illetve a saját egyházáért érzett felelőssége jól tetten érhető a plébániai jövedelmek kezelésén. A Baranya megyei településeken előfordult, hogy hitelre adták ki bevételeiket, hogy a befolyt ösz- szegeket is a templom javára fordítsák („... ad interessé elocati pro futura ecclesiae necessitate augmentantur / ad interessé elocatur et annue pro futura ecclesiae necessitate augetur summa ...").121 A plébánia készpénzét már ekkor is differenciáltan kezelték, ez nem kizárólag a plébános feladata és felelőssége volt. Dályokon és

MNL TML IV.l.d. Ö 453. 28.

115 MNL TML IV.l.d. Ö 453. 39; továbbá: MNL BML IV.l.j. Ö 19. 2; 7; 11; 25.

116 Pécs filiái: Patacs, Mecsekszabolcs; Kővágószőlős filiája: Cserkút; Pellérd filiája: Aranyos; Be- remend filiája: Petárda; Magyarszék filiája, Abaliget; Versend filiái, Szajk, Szederkény; Berkesd filiája Szilágy.

117 MNL BML IV.l.j. Ö 19. 26; 27; 30.

118 Cserkúton, Dályokon, Dombóváron, Hőgyészen, Iregben, Kesziben, Kónyiban, Ozorán, Pincehelyen, Siklóson, Tamásiban.

119 „Ornatus interior exiguus, in ara habet statuas inepti cujusdam statuarii sculptas tam monströse formatas, ut potius pro terriculamento puerorum, quam pio ecclesiae ornatu valerent ..." MNL TML IV.l.d. Ö 453. 37.a.

120 Kisasszonyfa plébánia harangját az anyaegyház és a két filia lakossága együtt állta.

121 MNL BML IV.l.j. Ö19.35; 39.

131