Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához Baranya és Tolna megye példáján
Közlemények Dunaszekcsőn például az egyházfi (aedituus),122 míg Darázson és Lúcson a tiszttartó (officialis) kezelte azt.123 Az összeírásban több helyen (inkább Baranya megyében) olvashatunk kegyes adományokat, ám ezek szinte kivétel nélkül anonimitásban maradnak, csupán a birtokosok donációit azonosíthatjuk közelebbről. Meg kell említenünk, hogy Ozorán az egyik oltárt az Esterházy uradalom jószágkormányzója, egy másikat pedig a tiszttartója gondozta fogadalomból („... inspector dominii, alteram alter officialis ex devotione curarunt .. .").124 Az újjá-, illetve újraszerveződött közösségekben értelemszerűen még nem válhattak jellemzővé az alapítványok, a végrendeletekkel biztosított pénzösszegek. Bár utóbbira találunk azért példát, mert plébánosok több esetben hagytak pénzt a közösségeknek a templomuk felépítéséhez. Tevelen például az egykori plébános, Benedikt Strelle125 hagyatékából épült a templom, és a felszereléseket is az ő végrendeletéből vásárolták, a kegyúr ugyanis 1733-ig nem támogatta anyagilag a plébániát. Itt kell megemlítenünk Nesselrode püspököt, aki a püspökség birtokain lévő plébániák templomépítéseit, illetve azok felszereléseit is több esetben finanszírozta (Hímesháza, Kővágószőlős). A plébániák bevételei között meghatározó szerepet játszottak a stóla jövedelmek. A stóla mértéke országos szinten változó volt, szabályozása, egységesítése fokozatosan valósult csak meg.126 A pécsi egyházmegyében érvényben volt a kiszabott tételek szabályozása,127 ami az 1714. évi egyházmegyei zsinathoz kötődött. Ez a fórum konkrétan megszabta a díjakat: a keresztelésért öt garast írt elő, az újas- szony-avatás (introductio neo nuptae) és az asszonykelő (introductio puerperae)128 után öt dénárt, a szentkenetnél 5 dénárt, gyermek temetésénél 25 dénárt, felnőtt elhunyt esetében 50 dénárt, ha ez misével volt egybekötve 75 dénárt, ha a pap beszédet is tartott, akkor egy forintot. Az esküvő árát - mint korábban jeleztem - differenciáltan határozta meg a zsinat. Házasság esetén a tehetősebb párok egy forintot, a közepes vagyoni helyzetűek 75 dénárt, az ennél szegényebbek 50 dénárt fizettek. Ehhez mellékesen kenyeret, húst, bort és kendőt (strophiolium) is adhattak.129 Bár az összeírás esetenként megemlíti az egységes szabályozás meglétét, az 1733-ban felvett adatok eltéréseket mutatnak a fent említett tételekhez képest, emellett a forráson belül is tapasztalhatunk kisebb differenciát az egyes plébániák esetében. A keresztelésért egységesen a 25 dénáros, illetve a 17 krajcáros tétel szerepelt. A házasságért általában egy forintot fizettek a hívek, a Mercy-birtokokon 122 MNL BML IV.l.j. Ö19. 65; 74. 123 MNL BML IV.l.j. Ö19. 57; 65. 124 A forrás alapján nem tudjuk pontosan megállapítani, személy szerint mely uradalmi tisztviselők tették a felajánlást. MNL TML IV.l.d. Ö 453. 24. 125 Bajor származású bencés rendi szerzetes, aki 1716-tól tevékenykedett Magyarországon, a Váci, majd a Veszprémi egyházmegyében. 1724-1726 között volt plébános Tevelen. Végrendeletében 500 forintot hagyományozott a templom felépítésére és felszerelésére. Brüsztle, IV. 697-698. 126 Vö. Bárth, 2005a 83-85.; Dénesi, 2009. 212-214. 127 „... juxta constitutionem dioecesanam / in dioecesi taxa." MNL TML IV.l.d. Ö 453. 25. 128 Vö. Bárth, 2005a 139-142; 212-219. 129 PKL XIV. No. 14.18-19. 132
