Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához Baranya és Tolna megye példáján

Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához

1715-ben.98 99 Az itteni felszerelések között csodálattal állapítja meg az összeírás, hogy az ott lévő miseruhák (casula) és oltárelők (antipendium) Baranya megye minden plébániája között a legdíszesebbek (ornatissima).

Azt is meg kell állapítani ugyanakkor, hogy a birtokosok templomfejlesztő tevékenysége, mind Baranyában, mind Tolnában általában az uradalmak központjának számító plébániákra összpontosult, amiben egyfajta reprezentációs szándékot fedezhetünk fel, a filiákba már jóval kisebb mértékben invesztáltak, ott elsősorban a közösségek áldozatvállalásán múlt a fejlődés.

Ha a plébániákat és filiáikat megnézzük, azt tapasztaljuk, hogy a fejlesztésekben a kegyúr, (illetve az uradalom) az egyház (akár a püspök, akár a pap) és a közösség egyaránt részt vett. Ebben a kooperációs rendszerben egyértelműen a hívek jelentették a legaktívabb faktort. A templomok fel-, illetve újjáépítésében munkával szinte minden esetben, ugyanakkor vagyoni ráfordítással is részt vállaltak („... laboribus ac sumptibus communitatis ...")." Az összeírásban a részben romos állapotú templomok a jellemzőek, melyeket igyekeztek megfelelő, használható állapotba hozni.100 Leggyakrabban a régi templom javítása, fejlesztése történt meg. Ennek részben vallási megfontolásai voltak. Igyekeztek a kontinuitást fenntartani, figyelembe vették a temető meglétét. Praktikus megfontolások is közre játszottak ebben, hiszen a meglévő alapra, illetve még álló épületrészekhez, maradványokhoz könnyebb és költségkímélőbb volt pótlást eszközölni, mint teljesen újba belekezdeni.

Új templomok építése inkább az 1740-es évektől veszi kezdetét az egyházmegyében, amikor is a közösségek kinőtték a korábbi templomokat, és új, hosszabb távra tervezhető építési megoldásokat, anyagokat preferáltak.101 102 Tolna mezőváros más szempontok érvényesítését tükrözi számunkra. A településen nem volt használható templom, a város keleti részén lévőt csekély alapterülete miatt nem volt érdemes felújítani, egy másikat a Duna áradásai tettek tönkre, a nyugati részen lévő, szintén romos templomot a pálos rend tartotta magáénak. A hívek ezért a város közepén terveztek új templomot, amelyhez már össze is gyűjtötték a szükséges anyagokat („Nunc pro nova ecclesia erigenda in medio oppido materialia praeparantur 102 és a lakosság 369 forintot gyűjtött össze az építéshez („... fl. 369 ex variis eleemosyniis profuturo aedificio ecclesiae congregatos ,..")-103

Bár elvárás volt a kegyurak szerepvállalása, a plébániaház szinte minden esetben a lakosság költségén és munkájával készült, az esetleges bővítéseket, renovációkat is ők végezték. Az összeírások vegyes képet nyújtanak arról, hogy ez szokás volt, vagy a lakosság kötelezettsége. A baranyai és a tolnai források inkább egyfajta gyakorlatként láttatják. A Veszprémi Püspökséghez tartozó

98 Merényi, 1939. 83; Hengl, 1985; 113; Sršan, 2003. 8.

99 MNL BML IV.l.j. Ö 19. 30.

100 A korszak Tolna megyei templomainak állapotát összegzi: Horváth, 2008. 90.; K. Németh, 2011. 111.

101 Vö. Körmendy, 1971.

102 MNL TML IV.l.d. Ö 453.10.

103 MNL TML IV.l.d. Ö 453.11.

129