Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához Baranya és Tolna megye példáján
Közlemények Az összeírás leképezi a be-, illetve megtelepülés fokait, az uradalmak fejlettségi szintjét. Pécset, Paksot, Tolnát és Tamásit leszámítva leginkább nagyszámú filiával rendelkező uradalmi központokat látjuk a legmagasabb jövedelemmel bíró plébániák között. Pécshez négy, míg Tolnához csupán egy filia tartozott, Pakshoz és Tamásihoz viszont egy sem. Darázs esetében több tényező is szerepet játszott a magas összeg kialakulásában. Mind az anyaegyház, mind a hat filia Savoyai Eugén, az Udvari Haditanács elnöke uradalmának részét képezte, a Rákóczi-szabadságharc óta egyenletesen fejlődő, gyarapodó lakosságszámmal, jó gabona- és bortermeléssel. A hat leányegyház átlagban 35 forinttal és 73 dénárral járult hozzá a plébános fizetéséhez, Darázs 78 forinttal és 24 dénárral. Ezen felül a plébánia által teljesített tizedek után 55 forint 60 dénár értékben kapott a plébánia bort, tavaszi és őszi búzát. Mindezeken felül az uradalom évi 30 forint készpénzzel járult hozzá a papi fizetéshez. A pécsváradi apátsághoz tartozó Versend95 hét, gazdaságilag viszonylag jól teljesítő filiával rendelkezett, amelyek átlagban 35 forinttal és 18 dénárral járultak hozzá a plébános fizetéséhez,96 emellett Versend 91 forinttal és 71 dénárral. Szentkirály nyolc filiával rendelkezett, míg a bonyhádi plébános számára Cikó és Hidas újonnan betelepült német lakossága biztosított elégséges járandóságot. A vásárosdombói plébánia fenntartásához tizennégy filia járult hozzá, ebből tizenkettő az Esterházy uradalomhoz tartozott, míg a szentlőrincihez öt, a hosszúhetényihez és a pellérdihez négy-négy leányegyház. Több egyéb okot is meg tudunk nevezni azzal kapcsolatban, miért voltak jövedelemkülönbségek az egyes plébániák között. Adataink azt mutatják, hogy a korábban stabilizálódott, valamelyest kontinuusabb, a folyamatos háborús eseményektől kevéssé érintett Baranya megyei települések, továbbá a betelepülési, betelepítési folyamatokat az 1710-es évekre lezáró közösségek tudtak nagyobb jövedelmeket biztosítani, nagyobb áldozatokat vállalni, mint a migrációs folyamatok közben lévő tolnaiak. Az is egyfajta fáziseltolódást mutat, hogy a visszafoglaló háborúkban való részvételért az 17. század végén kiosztott uradalmakon (elsősorban a birtokközpontokban) a birtokosok egy-egy nagyobb adományának köszönhetően egyszerre tudták újjá-, vagy felépíteni a templomot, a plébániaházat, míg a többi településen ez inkább a közösség erőfeszítéseiből, ennek köszönhetően lassanként, szakaszosan történt. Baranyában kiemelkednek a Breuner, a Savoyai és a Veterani birtokokon lévő plébániák. Az említett birtokosok jelentősebb összegekkel támogatták a templom épületének a rendbehozatalát és a megfelelő liturgiái felszerelés biztosítását, jelentőséget tulajdonítottak kegyúri szerepüknek. Jól tükrözi ezt például a beremendi templom, melyet 1719-ben építtetett újjá a birtokos, és amellyel kapcsolatban az 1721. évi vizita arról számol be, hogy az oltárnál lévő, Szent Mihályt ábrázoló festmény felett a Veterani család címere látható.97 Szintén a Veterani család építtette meg téglából a dárdai templomot 95 Itt megemlítik a pécsváradi apát 100 forintos évenkénti adományát, ám ezt az összeírók nem tartották a továbbiakra nézve biztos bevételnek, ezért külön tüntették fel. 96 Ha levonjuk a 11 forint 3 dénárt befizető Monyoródot, úgy 39 forint 2 dénár az eredmény. 97 Brüsztle, II. 192-193. 128
