Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához Baranya és Tolna megye példáján

Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához

korábban.82 A harmadik indok abból adódik, hogy az összeírás „megrendelője", III. Károly e felmérésen keresztül összességében ugyanazokat a szempontokat akarta az érvényesíteni, mint amelyeket egykor a Tridenti Zsinat célul tűzött (többek között éppen a vizitációt meghonosítását), így óhatatlanul hasonló elemek kerültek be ebbe a forrásba is.

A különbözőségek okai is III. Károly céljaiban keresendők. Az uralkodónak reálpolitikusként meg kellett teremtenie a plébániahálózat, az egyházi infrastruktúra kialakításának és fejlesztésének feltételeit. Míg az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben annak az igénye jelent meg hangsúlyosan, hogy a hívek vallásosságát, valamint a plébános felkészültségét megismerjék, addig ebben az összeírásban a plébánia és plébános anyagi kondíciói, materiális adottságai kerültek a középpontba, az eredményes papi munka egyik feltételeként, alapjaként. Az összeírásban tudatosan megemlítik az adott templom felszerelésénél, hogy azokat milyen úton szerezték be.83

Mivel a jegyzőkönyv mind az egyházi, mind a világi összeírások ismérveit magán viseli, összetettsége miatt kifejezetten alkalmas arra, hogy több szempontú vizsgálatoknak vessük alá. Emellett nem csupán a katolikus felekezet számára szolgál értékes adatokkal, a reformátusok és evangélikusok mellett még az ortodoxokra nézve is fontos adalékokat nyújt.84

Bár az összeírás a katolikus egyház céljait és szempontjait tükrözi, természetesen beszámol az érintett települések protestáns lakosságáról és a protestáns közösségek egyházszervezetéről. A kirajzolódó protestáns-kép valamelyest ambivalens: a nem katolikus lakossággal szemben összességében neutrális, akárcsak a lelkészekkel, illetve a földbirtokosokkal. Az esetek nagy részében korrekten leírja ugyanazokat az adatokat, mint a katolikus plébániáknál. Előfordulnak ugyanakkor - szinte kizárólag lelkészekkel kapcsolatban - negatív, esetenként dehonesztáló jelzők, igék.85 Többször használja az irrepo latin igét az 1720-as évektől érkező prédikátorokkal kapcsolatban, amely egyfajta észrevétlen bejutást, belopódzást akar sugallni.

Következetesen beszámol ugyanakkor a protestánsok jól rendezett templomairól, lelkészházairól. Miután komoly szerepet szán a korszak egyházpolitikája a közösség és a plébánia viszonyának, megemlíti esetenként a protestáns közösségek ezzel kapcsolatos megnyilvánulásait,86 és ezt nem egyszer elismerőleg teszi (a nagyharsányi templomon elvégzett közösségi munkával kapcsolatban például megjegyzi: „... uti videre est sumptibus et labore non contemnendis")87

82 Canonica Visitatio, 1738-1742. 9.

83 Canonica Visitatio, 1738-1742.11-12.

84 Canonica Visitatio 1738-1742. 20.

85 Lakossággal kapcsolatban egy kivétel a varsádi templomnál: „... nunc inimica lutheranorum manu."

86 „Domus propria est ministri bene accommodata; domum bene accommodatam; bene ordinatam domum erexerunt..."

87 MNL BML IV.l.j. Ö 19. 52.

125