Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához Baranya és Tolna megye példáján
Közlemények A forrásból kirajzolódó kép omnia ... sumptibus ac eleemosynis communitatis loci sunt erecta et procurata88 A forrást több tényező is igen értékessé teszi. Elsősorban keletkezésének ideje, hiszen az összeírás olyan időszakról tudósít, amely igen sok szempontból átmenetinek minősül a dél-dunántúli régióban. A lejegyzett mondatok részben újjá- vagy újranépesült, illetve kontinuus településeken mutatják be egyszerre a tradíciók, a korábbi elemek átemelését, integrálását, illetve új konstrukciók kialakítását, meghonosítását. Az összeírásokból olyan közösségeket ismerhetünk meg, amelyek tudatosan és következetesen építették fel a saját egyházi, spirituális és kulturális intézményüket.89 A települések lakossága a megtelepedésük után éppen azt a részt vállalta magára a lokális egyházi szervezet kialakításából, amire képes volt, és ami az ő kompetenciájába tartozott. Áldozatos és kitartó munkával fel-, illetve újraépítette, renoválta a templomot és a plébániaházat. Készpénzt áldozott a liturgiában használatos felszerelés beszerzésére, vállalta annak gondozását. Házat biztosított a tanítónak, aminek fenntartását igen sok esetben magára vállalta. Emellett - akár szerződésben lefektetve, akár szokássá rögzülve - munkája révén ellátást biztosított a papnak és a tanítónak. Ezeken felül viszont már más faktorok szerepvállalása is szükségessé vált. Egyrészt a birtokosoké, akik kegyúrként segíthették a fejlesztéseket, akár közvetlen módon (pénzadomány), akár közvetetten (adóelengedés a közösség számára), másrészt az egyházmegyéé, amely leginkább a megfelelő koordinációs és ellenőrző tevékenységgel járulhatott hozzá a megkívánt előrelépéshez. A püspökség az elvárások szerint kialakított papképzéssel tudott megfelelő minőségben és mennyiségben alkalmas plébánosokat biztosítani. Az ekkor még átalakulóban lévő birtokosi rendszer szereplői azonban nem kötelezték még el magukat teljes szélességben az egyházi strukturális fejlesztés mellett, fontosabbnak tartották a meggyökereztetett lokális társadalmat és - az ezzel erősen összefüggő - stabil helyi gazdasági viszonyokat, a rendszeres termelést és az erre alapuló kiszámítható adófizetést. A hódoltság, illetve a Rákóczi-szabadságharc után újjáéledő pécsi egyházmegyében tapasztalhatunk fejlesztéseket és fejlődést, azonban saját szeminárium hiányában továbbra is problémát okozott a paphiány. Ebben a konstellációban jelent meg tevékeny szereplőként az uralkodó, amivel beindította, illetve felgyorsította a birtokosoknál és az egyházmegyei vezetőknél azokat a folyamatokat, melyek eddig csak nyomokban voltak észlelhetők. Következetes és szigorú szerepvállalásával egyértelművé tette a lokális egyházi szervezet működtetésének jelentőségét. A közösségek ilyen mértékű szerepvállalását nem lehet eléggé hangsúlyozni. A szakirodalomban előfordul, hogy a korszak szereplőit passzív szereplőként 88 MNL TML IV.l.d. Ö 453. 4.a 89 Vő. Gőzsy-Varga, 2009a; Gőzsy-Varga, 2009b. 126
