Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához Baranya és Tolna megye példáján
Közlemények dalmakhoz szükséges kondíciók helyi szinten változhatnak,14 az 1714-ben tartott egyházmegyei zsinat konkrét tételeket szabott meg a szolgáltatások tekintetében. Rögzítette egyrészt a párbér, illetve további természetbeni juttatások, munkajáradékok mértékét, módját.15 Lehetőséget biztosított arra, hogy a szegényebb hívek az egyházi adót a földeken elvégzett munkával váltsák meg, illetve arra is, hogy a hívek azzal teljesíthették az egyházközségi adó megfizetését, amivel legjobban tudták (vagyis más gabonafajtákkal pótolhatták).16 A differenciálás abban is érvényesült, hogy házasság esetén a tehetősebb párok (bene habentium) többet fizettek, mint a közepes vagyoni helyzetűek (mediocriter habentium), illetve az ennél szegényebbek (infra mediocriter habentium)!7 A zsinaton megszabott összegek általában elterjedtek az egyházmegyében, ugyanakkor az 1733. évi összeírásban többször hivatkoznak uradalmi szerződésre, és csupán Ozora esetében nevezik meg egyértelműen, hogy az egyházmegyei szabályozás szerint járnak el a stólával (juxta constitutionem dioecesanam).18 A török hódoltság utáni időszakban a helyi közösségek jelentős változásokon mentek keresztül. A migrációs folyamatok közben, illetve azok lezárultával mind az állam, mind a birtokosok, mind az egyház számára fontos szempont volt, hogy felmérjék az egyház alsószintű állapotát. Ennek tükrében lehetett ugyanis fejlesztéseket eszközölni. Az 1733-ban keletkezett összeírás értelmezéséhez meg kell említenünk az 1731-ben és 1734-ben kiadott I., illetve II. Carolina Resolutio-t19 III. Károly ezekkel kívánta szabályozni a különböző felekezetek egyházjogi, vallásgyakorlati kérdéseit. E rendeletekkel megerősítette a protestáns egyházak feletti állami ellenőrzést, a katolikus egyház számára pedig különböző felügyeleti jogokat biztosított a protestáns vallásgyakorlat felett.20 A lelkészpénztár létesítése ezekhez képest kevéssé került középpontba, ugyanakkor annál hatékonyabb eszközt jelentett a katolikus egyház megerősítésére.21 III. Károly és a lelkészpénztár Az uralkodónak a magyarországi lelkipásztorkodás és az alsópapság iránti érdeklődése az 1730-as évek elejétől felerősödött.22 Érvelésében a katolikus vallás ismételt felvirágoztatása (reflorescere) és megerősítése, számbeli gyarapítása (augmentari) szerepelt. Ezt az alkalmas papokból álló intézmény tudja garantálni 14 Vö. Bárth, 2005b. 152. 15 PKL XIV. No. 14.13-17. 16 „Quod si autem in pecunia omnino deficient, praestabit tantundem Parocho in labore aequivalente, aut in alio genere frumenti v. g. siliginis, hordei, pannici, avenae, milii, kukuriczae, pisorum, lentium etc." PKL XIV. No. 14.13. 17 PKL XIV. No. 14.18. 18 MNL TML IV.l.d. Ö 453. 25. 19 Vö. Kovacsics, 1957. 21.; Weissensteiner, 1995. 217. 20 Dénesi, 2009. 205. 21 Vö. Kurucz, 1995. 275-276. 22 III. Károly személyéről bővebben: Mascou, 1763. 243-254.; Schmidts, 1803. 116
