Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához Baranya és Tolna megye példáján

Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához

(„... per bonam idoneorum Pastorum institutionem fogalmazta meg előterjesztéseiben.23

A plébániák megerősítése, fejlesztése valójában folyamatosan kiemelt témát jelentett az egyházi és a világi közigazgatásban vezető szerepet játszó személyek számára. A helyi egyházi struktúrában rejlő stabilizáló és konszolidáló potenciál minden fél számára egyértelmű volt. Megemlíthetjük a váci püspök Althann Mihály Frigyes (1718-1734) személyét, aki 1719-ben Bécsben megjelent munkájában24 átfogó programját fogalmazta meg az egyházi struktúra alsó szintjének kiépítésével és megerősítésével kapcsolatban. A püspök tevékenységét teljes egészében a Tridenti Zsinat rendelkezéseihez igazította,25 és már 1727-ben tervbe vette a püspökségéhez tartozó plébániák bevételeinek, alapítványainak összeírását.26

Althann esetében nem támogatták az összeírást, ám az 1730-as évek elejétől maga az uralkodó lépett fel kezdeményezően, és kiemelten kezelte a lokális közösségek megfelelő lelki gondozását, valamint a katolizáció lehetőségeit a népesség körében. Ezzel kapcsolatban mind az egyházi, mind a világi közigazgatás irányába tett lépéseket.

Az uralkodó a plébániahálózat bővítését, illetve sűrítését szorgalmazta, továbbá, ahol erre nem volt lehetőség, ott egyfajta missziós tevékenység biztosítását várta el az adott egyházmegye tagjaitól.27 A plébániák mennyiségi és minőségi fejlesztését tűzte ki célul, amelyhez kiemelt szempontként kezelte a papság javadalmazását. Ennek a kezeléséhez tiszta képet kellett szerezni a plébániák helyzetéről, aminek eléréséhez egy egységes, országos szintű összeírásra adott utasítást.

Az ekkor keletkezett források alapján arra lehet következtetni, hogy az uralkodó számára problémaként jelentkezett, hogy az egyházi vezetés - az ő megítélése szerint - többet is tehetne a plébániákért. Az újra-, újjá- vagy esetleg újonnan szerveződő közösségek komoly áldozatot vállalnak a hitéletük stabilizálásáért, az ehhez kapcsolatos infrastrukturális fejlesztésekben viszont több esetben egyedül maradnak. Túlzott áldozatvállalásuk két szempontból is problematikus, egyrészt, mert nehezíthette a meggyökeresedésüket, integrációjukat, másrészt rövid és hosszú távon is csökkenthétté az adózóképességüket (mind állami, mind uradalmi szinten). Az is gondot okozott ugyanakkor, hogy nem minden

23 MNL BML IV.l.a. 9. 343.; MNL BML IV.l.b. II. 1733. 23; MNL TML IV.l.b. III. 576.

24 „Instructio brevis pro archi-diaconis ruralibus, ac parochis aliisque curam animarum exercentibus Dioecesis Vaciensis."

25 Nagy-Klekner, 1941.36-37.

26 Bahlcke, 2005. 210-211. Mivel vállalkozása kapcsán hangsúlyozta az egyházi javak sérthetetlenségét, illetve az egyház kizárólagos jogát, komoly nézeteltérése támadt az udvarral és a magyar kormányszervekkel, a prímásnak kellett közvetítőként fellépnie. Nagy-Klekner, 1941. 56-57.

27 „... cumque ubivis locorum, tam subito nec parochiae erigi, nec parochi institui queant, ne interea etiam temporis populus spiritualis solatio, et servitio destituatur Dominis Diaecesanis serio injungendum esse benigne praecepit Sacratissima Sua Majestas, ut ex religiosis in regno existentibus missionarios instituant, qui potissimum in locis, ubi parochi non sunt, adhibita omni discretione populum in fide erudiant, et sacramenta eidem administrent." PPL 1733. 3.

117