Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához Baranya és Tolna megye példáján
Közlemények vallásosság megnyilvánulásairól. A forrás számba vételének azért is van lét- jogosultsága, mert az említett művészettörténeti vállalkozás a saját szempontjai alapján emelt ki adatokat, (természetszerűleg a művészettörténeti aspektus dominált, elsősorban az építészeti örökségre, az épített infrastruktúrára fókuszált). Az így megjelent tematikus dokumentáció igen gazdag és művészettörténeti szempontból szinte teljes képet nyújt a kutatók számára,4 de jellegéből adódóan számos olyan információ maradt ki, melyeket más irányú vizsgálatokhoz alkalmazni lehet.5 Az alábbiakban elsősorban az egyház- és társadalomtörténeti (sőt, szűkebb perspektívákat, pl. uradalomtörténeti) aspektusokat helyezem előtérbe. Bemutatom a forrás keletkezéstörténetét, a felállított intézmény célját, a hozzá kapcsolódó motivációkat, érdekeket, és megpróbálom felvázolni azokat a sajátosságokat, tendenciákat, amelyek a szövegből, a benne szereplő számokból kiolvashatók. Véleményem szerint e sematikusnak tűnő forrás igen fontos következtések levonására, összefüggések bemutatására nyújt lehetőséget, és igen intenzív képet tár elénk a 18. század első harmadának hitéletéről, egyházi struktúrájáról, illetve az egyes közösségek stratégiai gondolkodásáról, logikájáról, mentalitásáról. Az összeírás ugyanakkor értékes forrás arra nézve is, hogy a Dél-Dunántúlra betelepült lakosság berendezkedésének egy korai, átmeneti fázisát megmutassa. Az összeírás létrejöttének körülményei A katolikus egyház újjászervezése során igen fontos szerepet kaptak a plébániák. Az egyház alsó szintjének konszolidálása nem csupán a hitélet megerősítése és a katolizálás miatt bírt kiemelt jelentőséggel, hanem a záloga volt a hódoltsági területeken folyamatosan újjászerveződő közösségek tartós, nyugodt, és ennek köszönhetően eredményes működésének, így tudott teljesülni az alapelvnek tekintett hosszú távú stabilitás (stabilitas, securitas, diuturnitas).6 Az állam és a birtokosok is egyfajta eszközt láttak a plébániákban, amelyen keresztül integrálhatták a társadalmat. Az uralkodó a hiányzó alsó fokú bürokráciájaként (Subalternbürokratie) használta a papságot, rajtuk keresztül tudták elérni, megszólítani az alattvalókat.7 Ugyanakkor a lakosság érdeke is a konszolidáció volt, a lokális egyházi struktúra megfelelő működése garantálhatta a nyugodt hitéleti tevékenységet, valamint a helyi társadalom morális szabályainak érvényesülését. Az állami-, az egyházi igazgatás, illetve a társadalom majd minden szereplőjének érdeke volt az egyházi struktúrák közvetlen vagy közvetett támogatása.8 4 Vörös, 1978.147. 5 A MTA kutatócsoportja az Országos Levéltárban őrzött anyagra alapozta munkáját, az eredeti, megyei szövegeket nem használta. Mivel a Baranya vármegyében felvett összeírás nem található a M. kir. Helytartótanács Acta Cassae Parochorum állagban, így az 197T:ban kiadott kötetben főként a tolnai plébániák szerepelnek, míg a baranyaiakkal kapcsolatban későbbi, a 18. század második felére vonatkozó adatok kerültek be. 6 Weber, 1992. 31. 7 Vö. Reinhard, 1997. 40. 8 Erről részletesen: Gőzsy-Varga, 2009a. 114
