Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Közlemények sokszor kénytelenek voltak mindenkivel szemben kíméletlenül eljárni. A gabona-, a bor- és a báránytized behajtása során a hivatali buzgóságot olykor az irigység is serkentette. A pénzbeli terheknek a lakosságon belüli viszonylag arányos terítését nemcsak a méltányosság követelte meg, hanem az a tény is, hogy tartósan biztosítani kellett minél több család adózóképességét. Ugyanis sem a török hivatalok és katonák, sem pedig a kurucok és a magyar főurak nem ismertek kíméletet követeléseik elmaradása, de még annak késése esetén sem. Az egyenlősdi elbánásnak, vagy a kiváltságoknak nyomait sem találjuk, és csaknem minden területen az egyenes adózás érvényesült. Ezt az elvet követték az élő állatok megadóztatása, a különféle terménytizedek kivetése során egyaránt. Utalnunk kell arra, hogy e téren kisebbek voltak a helyi gazdák terhei mint a falvakban. A gabonatermést csak ritkán sújtották tényleges tizeddel, legtöbbször a termésnek csak tizenötödét, huszadát kellett leadni. A telkek, a házak esetében azok száma és nem azok minősége volt a meghatározó. Ez érthetően a szegényebb vagyoni csoportok számára jelentett komoly hátrányt, mivel az esetleges megtakarításaikat sorra elvonták. A jobb módúakat azonban jószágaik és egyéb értékeik elrablása fenyegette ismételten. Feltétlenül ki kell emelnünk, hogy a tanács az adózókat egyfajta józan racionalitással következetesen védte. Nem vették vissza a mezei kertet, szántót az özvegyektől, ha nem tudták néhány éven át szolgáltatásaikat teljesíteni. A közösség érdekében végzett fuvarozás során elszenvedett károkat a tanács mindig megtérítette, vagy beszámította a következő év adójának összegébe. A családok személyes veszteségeit is a lehetőséghez mérten ellensúlyozták. Pl. Iványosi Jakab a város küldöttjeként Buda ostroma idején a várban rekedt, és ott életét vesztette. Ezért özvegye évekre adómentességet kapott, és őt a magisztrátus a város sza- kácsnőjeként foglalkoztatta. A tanács a summaadó fizetése ellenében megszerzett jogokat nem adta ki a kezéből. A közösség birtokába került monopóliumok mindegyikét jól kamatoztatta, a vásár, a mészárszék és a kocsma üzemeltetéséről igen körültekintően gondoskodott. Ezek működtetése minden évben olyan eredményes volt, hogy nemcsak a lakosság igényeit tudták folyamatosan kielégíteni, hanem a városra nehezedő terhek, a hivatal működtetésével járó kiadások felét-harmadát ezeknek a bevétele biztosította. Ezeken kívül a tanács több üzemágat működtetett, amelyek részben a magisztrátus zavartalan tevékenységét, részben pedig a kéretlen vendégek kiszolgálását biztosították. Ez a széleskörű és az irányító személyek évenkénti változása ellenére meglepően eredményes gazdálkodás igen nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a mezőváros és lakossága még a legkeservesebb esztendőkben is — kivéve a kuruc generális eljárását — elkerülje a hivatalos megtorlásokat és kollektív büntetéseket. A rapszodikus, de még a szerencsésebb években is igen súlyos terhek fedezésére beszedett adók, szolgáltatások sok családot létében fenyegettek, a háborús években pedig a lakosság többségét egyenesen nyomorba taszították. Érthető tehát, hogy a hivatal részéről történő következetlenségek, vélt vagy valódi sérelmek és a tanácsi rendeletek megsértését követő igen szigorú megtorlások miatt 106
