Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században vezeten, a magisztrátuson belül. Itt a jegyzők szerepének növekedésével a jogi, igazgatási ismeretek megalapozottsága vált hangsúlyosabbá, és a több irányból rendszeresen és alkalomszerűen jelentkező anyagi-pénzügyi követelések időbeli teljesítése miatt, továbbá a bevételek rendszeres biztosítása érdekében a pénzügyi fegyelem vált meghatározóvá. Bár a bevételeket és a kiadásokat rögzítő nyilvántartások jelentős hányada elveszett, de a ránk maradt anyagok is dokumentálják, hogy a 16. század végén az írásbeliség és a hivatali szervezet — a királyi területek eredményeit folyamatosan kamatoztatva — mellőzhetetlenné vált, és a következő században a szakszerű hivatali tevékenység igen komoly fejlődést élt meg. Az ügyek és a nyilvántartások naprakész és gazdaságos vezetése, a különféle pénzbeli és természetbeni terheknek a lakosság egészében történő ismételt terítése csak így volt lehetséges a lakosság viszonylag csekély ellenállásának előidézésével. Külön ki kell emelni, hogy a bíráskodás alsó és a középső szintjén rendkívül rugalmasan és szakszerűen alkalmazkodtak a közbiztonság labilitásához, és biztosították, hogy az ügyfelekhez minél közelebb kerülve és minél gyorsabban hozzanak döntést. Korábban ismeretlen jogi fórumokat — a három város törvényszéke és a fogott bírák — hoztak létre, és működtettek közel másfél évszázadon át, amelynek tagjai a környező és olykor távolabbi falvak és mezővárosok legtöbbször nem jogi és közigazgatási elméleti ismeretekkel, hanem széleskörű gyakorlattal, több évtizedes tapasztalattal rendelkező tagjai közül kerültek ki. A közigazgatás részben a hagyományok és a helyi szokások, részben pedig a szabad királyi városokban kialakult gyakorlat átvételével bővült, vált szakszerűbbé, hatékonyabbá az ügyek intézése során. A tanács és a magisztrátus munkájának hatékonyságát messzemenően segítette az egyre népesebbé váló mezőváros közigazgatási beosztásának, szervezetének a felmerülő igényekhez alkalmazkodó formálása. Ezt szolgálta a mezővárosnak négy parsra, és ezen belül — váltakozóan nyolctól húsz — tizedre történő felosztása. így a tizedesek és az utcakapitányok segítségével minden gazda, minden háztartás könnyen elérhetővé vált. Tekintettel arra, hogy a hivatali időre a választott tisztségviselők nem kaptak díjazást, munkabért, anyagi érdekek nem befolyásolták ezek megszerzését. Egy tisztség betöltése az esetek jelentős részében komoly kötelezettséget, terhet jelentett a gazdának és családjának. Ha késett követeléseik teljesítése, a katonák gyakorta a bírák testi épségét veszélyeztették. Közülük ezért többeket bebörtönöztek. A közigazgatás hatékonyságát azért is ki kell emelnünk, mert akkor még évenként váltották le, választották újra minden hivatal és minden fontosabb üzem irányítóját. A folyamatosságot az esküdtek testületé és az ekkor még eléggé képlékeny összetételű tanács képviselte. Ezekben az évszázadokban a gazdákat megillető jogok szinte minden területen igen komoly kötelezettségekkel jártak. Még a korábban vezető tisztségeket betöltő személyeket is szigorúan büntették, ha közéleti feladataikat nem látták el, vagy a testületi munkából kivonták magukat. Aki megtagadta, hogy a megromlott közbiztonság idején a távol élő földesurakhoz menjen küldöttként, komoly bírságot fizetett. Mezei kertjét, szántóját, jószágát kockáztatta az, aki a városra kivetett fuvarozás alól kivonta magát. A kivetett adó behajtása során a kisbírák 105
