Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe tábornoktól, aki azokat fel is újította számukra. Azonban egyik helyet sem a reformáció miatt vesztette el a rend a középkorban, hiszen a besztercei kolostor 1444-ben elpusztult, míg a marosvásárhelyi nagyjából ugyanakkor obszerváns lett.156 Még Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem idején a rend visszakapta a székelyudvarhelyi és tövisi kolostorát is, de az atyáknak hamarosan távozniuk kellett a politikai változások miatt.157 A társadalmi beágyazottság nélküli minoriták persze eleve nem tarthattak számot túl nagy sikerre, de még egy, a korban már oly erős rend is, mint a ferences, gyakran hiába próbálkozott a visszaigényléssel, különösen a városi tulajdon esetében.158 A hosszú évtizedek óta a város használatában lévő, elbirtokoltnak vélt szerzetesi javak visszaszerzésének tehát elsősorban a város állt ellen, a magánföldesúri kézben lévő kolostorromokat nem volt olyan nehéz megkapni. Az eredeti tulajdonosoktól eltérő rendek pedig - különösen uralkodói közreműködéssel - még a városokban is sokkal könnyebben letelepedhettek az elhagyott kolostorokban, hiszen az ő esetükben nem jött szóba a teljes régi tulajdon visszaadása. Ezt láthattuk például a brassói és kolozsvári jezsuiták, valamint a nagyszebeni ferencesek esetében.159 A domonkosok helyzetét tovább bonyolította, hogy visszatérésük fő célpontjai egyenesen ilyen, már elajándékozott épületek voltak, amelyek megszerzését így az új tulajdonosok ellenállása és az uralkodó feltételezhető, jezsuitákat támogató rekatolizációs stratégiája is nehezítette. Nyilvánvaló, 156 Monay, 1953. 34-38., 68-71., 90.; Rufp, 1876. 279.; Névtár, 1882. 22., 25., 116., 125.; Sávai, 1997/a. 173- 175. 157 Névtár, 1882.133.; Monay, 1953. 36., 59., 91.; György, 1930. 75. Érdekes párhuzamot mutatnak a domonkos rend erdélyi visszatérési kísérletével a 17. század első felében Magyarországon lezajlott minorita próbálkozások is. A rend Varannón, Nyitrán és Kassán szerette volna visszakapni a régi kolostorait, de Erdélybe is be akart jutni. Ezeknek a bemutatására itt nem nyílik lehetőség, azonban mindenképpen említésre méltó, hogy a rend végül semmilyen eredményt sem ért el. A kudarc okai részben a kor politikai és vallási helyzetével voltak kapcsolatosak, hiszen a protestantizmus ekkor még jóval erősebb ellenfél, az Erdélyi Fejedelemségben pedig egyenesen hatalmi tényező volt. Az egykori kolostorok visszaadásának meghiúsulását azonban legalább ennyire elősegítette az is, hogy az azt elérni próbáló minoriták mind itáliai szerzetesek voltak, akik Magyarországon csak néhány évet töltöttek, és a munkájuk szinte minden tervszerűséget és intézményességet nélkülözött. Komolyabb terjeszkedésre a rend csak a 18. században, a magyar rendtartomány helyreállítása után, magyar szerzetesekkel volt képes. Ld. Galla, 2005. 51-65., 69-73., 76-77, 84-87., 89-91., 94., 102., 111-113., 145.; Monay, 1953.15., 19-23., 36-38., 60-72., 96-99.; Névtár, 1882.101. 158 A ferencesek voltak a legsikeresebbek a régi kolostoraikat Erdélyben visszaszerezni próbáló rendek között. Amellett, hogy náluk több házat egyiknek sem sikerült visszaszereznie, ezt jelzi az a panasz is, amelyet 1629-ben a minorita rendfőnök intézett a Hitterjesztési Kongregációhoz. Ebben azzal vádolta az obszerváns ferenceseket, hogy lepaktálnak azokkal a birtokosokkal és városokkal, amelyek egykori szerzetesi javakat birtokolnak, és a jövőben uralkodói nyomásra mindenképpen kénytelenek lesznek azokat visszaadni. A ferencesek kiválogatják maguknak a legjobb helyeket, és azzal az előnnyel élve, hogy rendi szabályzatuk nem engedi, hogy birtokaik legyenek, könnyebben megszerzik a korábbi tulajdonostól a kérdéses kolostorokat, hiszen így annak nem szükséges a hozzá tartozó régi javakat is visszaszolgáltatni. Galla, 2005. 53. Bartók is felvetett egy hasonló lehetőséget a domonkosok visszatérésének megkönnyítésére. 159 A város azonban néha ilyen esetekben is külön kikötötte, hogy nem hajlandó a javakat visszaadni, pl. a segesvári ferencesek esetében, ahol a rend szintén a volt domonkos kolostort kapta meg. György, 1930.305.; Györffi, 1989. 81. 97