Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Közlemények hogy egy elhúzódó jogi csatározás nem segíti elő egy a pasztorációra, térítésre törekvő rend működését az eleve jórészt ellenséges közegben. Egy olyan rend kísérlete pedig, amelynek a visszatérésére nem azért került volna sor, hogy a hivatását minél több helyszínen gyakorolja, hanem elsősorban azért, hogy az elajándékozott kolostorait visszaszerezze, és ezzel az őt ért jogtalanságot elhárítsa, eleve kudarcra volt ítélve.160 Az erdélyi megtelepedés meghiúsulását előidéző másik tényező, a háttérben álló rendtartomány helyzetéből adódó nehézségek esetében szintén a ferences rend, valamint az ebből kinőtt kapucinus rend példájával fedezhetünk fel analógiát. A csíksomlyói ferences kolostor a 17. század elején válságba került, az elnéptelenedés szélén állt.161 Pázmány Péter esztergomi érsek a római Hitterjesztési Kongregációhoz intézett, 1622-ben kelt beadványában ferences szerzetesek Csíksomlyóra küldését kérte. A kérés teljesítésével a ferences rendfőnök a Kongregáció felszólítására a rend német területeken működő főbiztosát bízta meg, aki azonban 1624 végén Pozsonyban tett látogatása után visszautasította a felkérést. Az eset történetét feldolgozó Galla Ferenc a következő sorokban magyarázza a rendfőnök döntését: „A magyar ferencesek ebben az időben még nem voltak abban a helyzetben, hogy kellően képzett és kipróbált felesleggel rendelkezhettek volna. Mint az egész magyar katolicizmus, a szeráfi rend is a belső megújhodás kezdetén volt még ekkor s az örvendetesen szaporodó létszám nem volt elegendő a királyi területen fennálló régi és újonnan keletkezett szerzetesházak ellátására sem."162 A visszatéréshez szükséges megfelelő tartományi háttérrel kapcsolatban a történet folytatása is komoly tanulságokat rejt. A ferencesek visszalépése után ugyanis Carlo Carafa bécsi nuncius felvetésére a Kongregáció a Csehországban sikeres missziót folytató kapucinusokat bízta meg Csíksomlyó átvételével. A kapucinusok azonban szintén elutasították a felkérést, ugyancsak személyi feltételek hiányában. A cseh térítéshez ugyanis minden képzett német és cseh, illetve csehül beszélő szerzetesre szükségük volt. A feladat könnyebb elhárítása érdekében megnyerték Franz Dietrichstein bíboros olmützi érseket, aki azt javasolta a Kongregációnak, hogy bajor, olasz és svájci kapucinusokat küldjön Erdélybe, és ne a cseh missziótól vonjon el embereket. A Kongregáció azonban Rómában a protestáns területeken dolgozók puszta száma alapján úgy döntött, hogy mivel Csehországban messze a rendtagokkal legjobban ellátott misszió működik, képesek lesznek innen oda is szerzeteseket küldeni, ahol azoknak nagyon híján vannak. A Szentszéket végül csak minden érintett fél együttes tiltakozása győzte meg. A leginkább figyelemreméltó érvelést a Kongregáció által az erdélyi misszió élére kinevezett lengyel származású, eddig Csehországban működő József atya levele tartalmazza: eszerint nyelvtudás híján nem meri vállalni az akció vezetését, hiszen már idős, és csehül is alig tudott megtanulni, miközben anyanyelvét elfe160 Ezt az állítást árnyalja, de ugyanezekre a problémákra világít rá a ciszterci rend visszatérése Magyarországra: Siptár, 2009/b. 161 A rendnek a középkortól a 17. századig terjedő korszakra vonatkozó statisztikái és története röviden: Sávai, 1997/b. 21-25. Vö. Györffi, 1989. 69-74. 162 Galla, 1934. 289. Ld. még Sávai, 1997/b. 51.; Galla, 2005.146.; Györffi, 1989. 35-36. 98
