Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Közlemények na kolostoruk hazánkban. Ezt a folytonosságot Erdélyben a csíksomlyói kolostor biztosította, amely - bár átélt kríziseket - a 17. századtól bázisul szolgált a rend terjeszkedéséhez. Ennek keretében a 18. század folyamán több korábbi kolostoruk visszaszerzésére is kísérletet tettek. A tizenegy olyan város közül azonban, ahol a középkorban működtek és később visszatértek, mindössze négy helyen kapták vissza a régi kolostort. Négy további esetben, Fogarason, Hátszegen, Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen más telken új épületet emeltek maguknak, másik három esetben pedig a domonkos rend volt kolostorát kapták meg: Nagyszebenben a női, Brassóban és Kolozsváron a férfi zárdát.152 Ráadásul azon a négy helyen is, ahol visszaszerezték a régi kolostoruk romjait, mindössze a magánföldesúri kézben lévő vajdahunyadi ház mellé kapták meg a többi javaikat is. Sőt, magát a kolostort itt is csak katonai nyomásra sikerült visszavenni: 1710-ben Steinville katonái foglalták el Johann Kari Tige ezredestől a régi épület megmaradt romjait, amelyeket 1711-től kezdődően rendbe hoztak.153 A maradék három helyen, Medgyesen, Szászsebesen és Szászvárosban, ahol az egykori épület a város kezében volt, mindössze a romok visszaadása jöhetett szóba, és minden esetben királyi parancsra eljáró katonai parancsnokok révén. Továbbá mindhárom helyen kikötötte a város, hogy az épület visszaadása fejében a rend mondjon le a régi kolostorhoz tartozó egyéb javakról, valamint arról, hogy a felújítás a város költségén történjen.154 A fent említett példák közül kettő esetben, Marosvásárhelyen és Nagyszebenben a rend hiába próbálkozott a régi épület visszaszerzésével, a szerzetesek végül más helyre kényszerültek költözni. Szintén nem tudták az egykori kolostoraikat visszaigényelni Fehéregyházon, Brassóban és Kolozsváron.155 A később, más összefüggésben említésre kerülő erdélyi minoritákkal kapcsolatban is érdemes szót ejteni a régi kolostoraik visszaszerzésére irányuló törekvés kérdéséről. A minoriták a középkori kolostoraiknak otthont adó városok közül két helyre tértek vissza. Marosvásárhelyen 1726-ban először ajándékba kapott házban éltek, majd távozniuk kellett, második visszatérésükkor, 1740-ben pedig egy másik telken új zárdájuk épült. Besztercén 1724-ben a ferencesekhez hasonlóan a régi romokat kapták vissza - ők is katonai segítséggel - Philip Langlett 152 A brassói házat később átadták a jezsuitáknak, és a volt domonkos apácazárdába költöztek, míg Kolozsváron épp ezért cserébe kapták meg az óvári domonkos kolostort a Társaságtól. Ez utóbbi ezért akár ki is vehető a vizsgált esetek köréből. Ld. 71. és 77. jegyzet, valamint György, 1930.138- 142., 218-219., 231-234., 241-249., 263-264., 294-295., 339-340.; Boros, 1927.101., 107-108., 117-119., 130.; Rupp, 1876. 232-233.; Györffi, 1989. 75., 78., 82-83. 153 György, 1930. 356-358.; Boros, 1927. 101.; Györffi, 1989. 76-77. Érdekes, hogy a rend egy évvel később, 1712-ben visszakérte Tököly Évától a középkorban a vajdahunyadi kolostorhoz tartozó földeket, aki 1715-ben azokat hajlandó volt visszaadni a ferenceseknek azzal az indoklással, hogy „...nem is lehetett volna mint Ecclesiai just megh nem engednünk." György, 1930. 358. A Tököly Éva ajándékozását igazoló irat teljes szövegét ld. uo. 728. 59. dokumentum. Magatartása - ahogyan alább látható lesz - egyáltalán nem mondható jellemzőnek. 154 György, 1930. 272-274., 324-325., 329-330. A városok átadásról szóló nyilatkozatainak szövege: uo. 745. 69. dokumentum, 765-767. 91. dokumentum, 762-764. 87. dokumentum. Ld. még Boros, 1927.111-113., 127; Györffi, 1989. 79-81. 155 György, 1930. 263-264., 294-295.; Boros, 1927. 130.; Boros, 1929. 80., 91-92. Ld. még Boros, 1925. 490. 96
