Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe A misszionáriusi kinevezések megszerzését mind Cloche, mind Twinger szükségesnek tartotta. A rendfőnök 1718 szeptemberében sürgette Bartók társainak kijelölését és neveik Rómába való elküldését, hogy számukra megszerezhesse a Hitterjesztési Kongregációtól a megfelelő felhatalmazásokat.148 A tartományfőnök pedig már korábban ezeknek a megérkezésétől tette függővé az általa már állítólag kijelölt társak elindulását.149 A felhatalmazások megadásáról nincs információnk, azonban tudjuk, hogy uralkodói parancs és útiköltség híján a szerzetesek szintén nem indulhattak meg, még apostoli misszionáriusi kinevezés birtokában sem.150 Nem valószínű azonban, hogy végül valóban történek volna lépések a Szentszéknél, mivel elképzelhető, hogy Bartóknak eleve pontatlan értesülései voltak társai kijelölésének megtörténtéről. A második és harmadik felvetést Antoninus Cloche kereken elutasította. Nem tartotta szerencsésnek a pápa közbelépését sem az uralkodói parancs kieszközlésében, sem az ez esetben illetékes Hitterjesztési Kongregációét a Rózsafüzér Társulat felállításában.151 Mivel pedig a domonkosok visszatérésére vonatkozó pápai felhatalmazás megadását illető javaslatot a rendfőnök nem is méltatta válaszra, szentszéki beavatkozásra valójában egyik ponton sem került sor. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a domonkos rend Erdélybe való visszatérésének meghiúsulása egy rendkívül összetett, több tényező által befolyásolt folyamat eredménye volt. A sikertelenség mögött rejlő okok megfelelő megragadásához ezért szükségesnek látszik az azt kiváltó tényezőket elemzéssel és más rendek analógiáinak segítségével elkülöníteni, feltárva ezzel a rekatolizációval kapcsolatos mélyebb összefüggéseket is. A kudarc okai A visszatérési kísérlet áttekintéséből alapvetően két, a kudarc hátterében álló tényező fedezhető fel: egyrészt a domonkosok nem egyszerűen megtelepedésre, hanem kifejezetten a régi kolostorok visszaszerzésére törekedtek, másrészt pedig a rend magyarországi helyzete is meglehetősen törékeny volt. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy más rendek hasonló visszatérési kísérleteiben mindkét tényező megjelenésére találhatunk példát, mind sikeres, mind sikertelen próbálkozások esetében. Ez lehetőséget ad arra, hogy az egyes okokat mind negatív, mind pozitív oldalról szemügyre vegyük. A visszaigénylés stratégiájának kudarcával kapcsolatban a ferences rend történetéből idézhetünk fel példákat. A ferences rend volt az egyetlen olyan szerzetesrend, amely Magyarországon a középkortól kezdve töretlenül jelen volt, azaz első megtelepedésüktől fogva nem volt olyan időszak, amikor ne működött vol148 AGOP IV. 200. p. 60. 149 Erről Bartók tájékoztat (6. sz. irat). 150 6. sz. irat és Twinger-Cloche 1718.02. 151 AGOP IV. 200. p. 61.; Brabant-Bartók 1718. Vő. Fehér, 1942. 142. Fehér Mátyás egyedül ez utóbbi levelet ismerte, és ezért meglehetősen rosszul értelmezte. 95
