Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Közlemények részint azok helyére, részint Erdélybe küldhesse.143 Antoninus Cloche azonban Rómából csak azt látta, hogy a rendtartomány a kolostorai számához mérten elegendő emberrel rendelkezett, és nem számolt azzal, hogy a magyar rendtartomány szerzetesei anyanyelvűket tekintve túlnyomó többségben németek voltak, még a magyar lakosságú vidékek rezidenciáiban is.144 Dominicus Twinger ezért korántsem volt könnyű helyzetben az egyes átcsoportosítások tekintetében. A tartományfőnök ennek ellenére végrehajtotta a provincia vizitációját, az erről készült jelentései kiváló forrásai a 18. század eleji domonkos rendtörténetnek.145 A rezidenciák látogatását még 1718-ban megkezdte, buzgóságáért Cloche dicséretben is részesítette.146 1719 márciusára Vácot és Pestet is meglátogatta, ahol jó állapotokat talált, Cloche ennek ellenére elhalasztotta a váci rezidencia konventté emelésének ügyét a reguláris vizitáció eredményeit tartalmazó tartományfőnöki jelentésig. Ezzel a magvar utánpótlás számának növelésére építő terv teljesülését hátráltatta, és Twinger hiába fejezte be nyárra a provincia egész magyarországi részének vizitációját, Erdélybe küldhető magyar szerzetest - természetesen - továbbra sem talált. Bartók Márton végül a teljes rendtartomány vizitációjának 1720. januári befejeződése147 után sem kapott társakat, így végeredményben sem Enders és Twinger, sem pedig Antoninus Cloche javaslata nem nyert megvalósítást. A magyar rendtartományból kiinduló visszatérési kísérlet tehát elsősorban a provincia anyagi nehézségei és szerzeteseinek anyanyelvi összetétele miatt bukott meg. Nem kis mértékben hátráltatta ezen kívül mind a bécsi, mind az erdélyi tervek megvalósulását, hogy az azok irányába teendő lépések megtételét (az uralkodónál való közbenjárás, valamint az anyagi segítség és utánpótlás küldése tekintetében) a rendfőnök és a tartományfőnök - mindkét ponton kialakult véleménykülönbségük miatt - rendre egymásra hárították. Végezetül meg kell említenünk annak a javaslatnak a sorsát is, amely a pápa közbelépésétől remélt eredményt elérni. Bartók és Kálnoki három ponton javasolták a Szentszék részvételét a visszatérés ügyében: az Erdélyben működő domonkosok apostoli misszionáriusi kinevezése, az uralkodói parancs kieszközlése és a helyi egyházi hatóság feje fölötti intézkedés terén, mely utóbbi a Rózsafüzér Társulatnak Mártonffy akarata ellenére való felállíttatását és a többi rend ellenállásának megtörését érintette volna. Egészében véve megállapítható, hogy míg a misszionáriusi kinevezések ügyében a felvetést a rendi vezetés támogatta, a másik kettőben pedig elvetette, valójában konkrét lépésekre egyik esetben sem került sor, és a Szentszék végül nem avatkozott bele a domonkosok erdélyi visz- szatérési kísérletébe. 143 AGOPIV. 200. p. 60. 144 Ld. 21. jegyzet. A fennmaradt névtárak alapján ez az arány még jóval később (1760 és 1771) is megmaradt. AGOP XIII. 80600. Nr. 1-2. 145 A jelentéseket tartalmazó levelek: Twinger-Cloche 1718.09.; Twinger-Cloche 1719.03.; Twinger- Cloche 1719.06.; Twinger-Cloche 1720. Ezek bemutatására itt nem nyílik lehetőség. 146 AGOP IV. 200. p. 60. A vizitáció első állomása Pécs volt, ahol a pécsi püspök panaszaira (AGOP IV. 200. p. 59.) is okot adó vikárius leváltásra került. Twinger-Cloche 1718.09. A pécsi eseményekre ld. még a kolostor História Domusát: Siptár, 2006.109. 147 Twinger jelentése: Twinger-Cloche 1720. 94
