Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe A helyzetről Hyacinthus Enders és Dominicus Twinger egy-egy levele tájékoztat.137 Eszerint mivel a tartomány magyarországi részén csak egyetlen formális konvent volt - Szombathelyen nem nyílt lehetőség új noviciátus felállítására,138 ugyanakkor a rezidenciák sem tudtak zökkenőmentesen fejlődni. A konventté alakításukhoz minden esetben építkezésekre lett volna szükség, a nagyobb befogadóképesség elérése céljából zajló munkálatok azonban rendkívül lassan haladtak, akár azért, mert a rezidencia ellátásához nem volt megfelelő forrás, akár azért, mert a vikárius elpazarolta az építkezésekre szánt pénzt.139 A megoldást Enders a rend segítségében látta, és más rendek példájára hivatkozva azt javasolta a tartományfőnöknek, hogy a domonkos provinciák anyagi helyzetük szerint küldjenek segítséget a magyarországi, alapítványok nélküli rezidenciák számára és a méltó visszatelepedés támogatására. Az anyagi nehézségek problémája 1719-ben is előbukkant a levelekből, a remélt támogatást tehát feltehetőleg egy évvel korábban nem sikerült megszerezni. Antoninus Cloche szintén a többi rend példájára hivatkozva úgy vélte, hogy az erdélyi kolostorok visszaszerzésének anyagi fedezetét az egész magyar provinciának, különösen a jobb helyzetben lévő konventeknek kellene magára vállalnia. A rendfőnök minden bizonnyal arra gondolt, hogy a tartomány gazdagabb, osztrák házainak kellene áldozatot hozniuk a provincia szegényebb feléért és az onnan végrehajtandó erdélyi terjeszkedésért.140 Twinger azonban továbbra sem tudta vállalni a kiadások további növelését, mert válaszlevele szerint a provinciában fogytán voltak a szerzetesek, az állandó költségek miatt pedig anyagi eszközökben sem bővelkedett a tartomány. Ezért kijelentette, hogy amennyiben a rendfőnök nem segít, ő erkölcsi okokból nem tudja megígérni megbízása teljesítését.141 A rendfőnök elzárkózása a pénzügyi segítségtől nem volt véletlen. Ő ugyanis a távolból, a magyar rendtartomány lehetőségeit és általában Magyarország és Erdély vallási és nyelvi viszonyait kevésbé ismerve személyi vonatkozásban másként képzelte el a visszatelepülést. Már Bartók első levelét megkapva utasította a tartományfőnököt, hogy küldjön mellé társakat, akik a segítségére lehetnek.142 Twinger ellenvetésére pedig, mely szerint nem volt megfelelő magyar szerzetes a feladatra, elrendelte a magyar házak vizitációját, hogy a tartományfőnök a rossz magaviseletű szerzeteseket eltávolíthassa, az arra alkalmas és érdemes rendtagokat pedig 137 Twinger-Cloche 1718.09.; Hyacintus Enders levele Dominicus Twingernek, 1718. szeptember 20. AGOP XIII. 79410. Prov. Hung. 1718. (A továbbiakban: Enders-Twinger 1718.09.) 138 A noviciátus fenntartása külön anyagi veszteséget jelentett. A felvett fiatalok ugyanis nem hoztak anyagi hasznot, sőt általában még az élelmet és a ruhát is a rendnek kellett biztosítania a számukra. Még ünnepélyes beöltözésük alkalmára sem tudták a habitust egyéni forrásból kiállítani. Az akkor éppen Szombathelyre felvett jelentkezők esetében is ez volt a helyzet. Enders- Twinger 1718.09. 139 Enders a levelében (uo.) a soproni vikáriust vádolta ezzel, míg saját esetét természetesen az első kategóriába sorolta, és hangsúlyozta, hogy ilyenkor a vikáriust nem terheli felelősség. Mivel éppen a pesti és a soproni kolostorról nem készült monográfia, a két rezidencia valóságos anyagi helyzetével kapcsolatban itt nem áll módomban semmiféle adatra utalni. 140 AGOP IV. 200. p. 65. 141 Twinger-Cloche 1719.09. 142 AGOP IV. 200. p. 59. 93
