Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Közlemények A sikertelenséget látva a római domonkos Santa Sabina Kongregáció131 is felajánlotta a segítségét Dominicus Twingernek. A provinciális szívesen vette volna a közbelépésüket, például két-három befolyásos atyának a bécsi konvent- be költözése és Jaunerhez és Schaichlhoz hasonló udvari működése formájában.132 Úgy tűnik azonban, hogy sok más felvetéshez hasonlóan ez is csak terv maradt. így aztán 1720 januárjában újabb megbízottat találunk az uralkodó környezetében, a bécsi domonkos főiskola egy másik tanárát, Franciscus Josephyt, akinek már nagy tapasztalatai voltak az udvari tárgyalások terén.133 Ez azonban már a kísérlet végjátékában történt, hiszen Kálnoki Ádám halála után már nem történt érdemi lépés Erdély ügyében a domonkosok részéről. A már említett 1721. évi újabb próbálkozás pedig a helyi tevékenységre koncentrált, az udvart nem vonta be a tervbe.134 A visszatérés helyszíni előkészítése azonban kezdettől fogva jelen volt a rendi vezetés tervei között. Ezt elsősorban a magyar rendtartomány magyarországi házaira, és a magyar szerzetesek utánpótlásának biztosítására alapozták. Amikor Twinger provinciális a rendfőnöktől Erdély ügyében megbízást kapva Hyacinthus Enderst nevezte ki a rend magyarországi commissariusává, elsősorban ez a megoldási lehetőség lebegett a szeme előtt. Tény volt ugyanis, hogy a provincia nem bővelkedett jó képességű, fegyelmezett magyar rendtagokban, nem megfelelő ember küldése pedig inkább csak ártott volna az ügynek. Az elképzelés szerint az erdélyi megtelepedés feltétele a magyarországi rezidenciák konventekké fejlesztése, bennük magyar utánpótlás kiképzése, és közülük fiatal, tehetséges szerzetesek odaküldése lett volna. Ebben az irányban már 1717-18 telén is történtek előkészületek, ugyanis ekkor minden magyarországi domonkos közösség építkezéseknek nézett elébe, a templom vagy a rezidencia felújításához, vagy megépítéséhez gyűjtöttek pénzt és építőanyagot. Főleg a váci rezidenciával kapcsolatban voltak nagyok a várakozások, amelyet egy éven belül rendfőnöki engedéllyel formális konventté kívántak emelni.135 Egy formális konventben ugyanis lehetőség lett volna noviciátus felállítására is, így ez nagy lépést jelentett volna az erdélyi terjeszkedés ügyében. A provincia azonban szűkös anyagi helyzetben volt, amit az is jelzett, hogy saját költségén még egy szerzetes Erdélybe küldését sem tudta vállalni. Twingernek Kálnokit kellett megkérnie, hogy fedezze a hosszú út költségeit.136 Ez az anyagi probléma nehezítette meg végül a magyar utánpótlás megfelelő biztosítását is. helyen utalt. 131 A római reformált kolostorok kongregációja. Gerdenich, 1916. 372. 132 Dominicus Twinger levele Antoninus Cloche-nak, 1719. szeptember 11. AGOP XIII. 79410. Prov. Hung. 1719. (A továbbiakban Twinger-Cloche 1719.09.) 133 Twinger-Cloche 1720. 134 AGOP IV. 200. p. 76-77. 135 Twinger-Cloche 1718.02. Twinger kifejezetten a váci építkezések sürgetésére is bíztatta Enderst: Twinger-Cloche 1718.09. Vácon végül csak 1726-ra készült el a megfelelő méretű kolostor, ezért konventté is csak ebben az évben nyilvánították. OSzK Kt. Föl. lat. 2040. I. 13v-15r., III. 84r.; Szarka, 1912. 64-65. 136 Twinger-Cloche 1718.02. 92
