Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Közlemények nem volt adott, de a szerzetes a kicsiny katolikus közösség építésének előnyeit sem élvezhette. A térítés és a lelki gondozás együttes feladata nagy terheket rótt rá, ehhez azonban a rendfőnök erkölcsi támogatása mellett engedélyekre is szüksége volt: a térítéshez Kálnokihoz hasonlóan a tiltott könyvek olvasására, a lelki gondozáshoz a vasár- és ünnepnapokon való binációhoz, azaz napi kétszeri misézéshez.59 Bartók lelkipásztorkodással kapcsolatos kéréseire a rendfőnök megbízásából Thomas Brabant, római domonkos válaszolt. A levélben azonban csak a búcsúkkal és a tiltott könyvekkel foglalkozott, ezekkel kapcsolatban is mindössze az igények pontosítását kérte, valamint a helyi püspök tanúsítványát az alkalmasságról. Ez utóbbi megszerzése nyilván nehézségekbe ütközött volna, nem véletlen tehát, hogy mindezek végül függőben maradtak.60 A mutatkozó nehézségek legjobb megoldási módjának mind Bartók, mind a rendi vezetés további szerzetesek Erdélybe küldését látta. Egyetértettek abban is, hogy a leendő munkatársaknak már apostoli misszionáriusi kinevezéssel kell elindulniuk, és az ezzel járó jogokat és előnyöket Bartóknak is meg kell kapnia.61 A helyi nyelvi viszonyokat és a feladatokra való alkalmasságot figyelembe véve Bartók meg is nevezte a két lehetséges társát. Úgy vélte, hogy a visszaszerzés érdekében szükség van egy németül és magyarul is jól beszélő, jó jogászi képességekkel rendelkező szerzetesre, akit Guttmann Ágostonban62 vélt felfedezni, a pasztorációhoz pedig egy német prédikátorra, például Stephanitz Mátéra számított.63 A levél írása közben azonban meggondolta magát, és az utóbbi helyett 59 4. sz. irat. Makó Mária Bartók erre vonatkozó mondatait teljességgel félreérti: Makó, 2005.154. 60 Brabant-Bartók 1718. Antoninus Cloche már Kálnoki búcsúkra vonatkozó első kérésére hasonló választ küldött, de mivel a levél nem érkezett meg a grófhoz, és ezt mind ő maga, mind Bartók a rendfőnök értésére adta (3. és 6. sz. irat), az utóbbi vonatkozó levele megérkeztével Brabant ismételte meg Cloche korábbi, pontosítást kérő válaszát. Ld. 29. és 43. jegyzet. 61 A kérdés a levelezésben gyakran előkerül: Bartók misszionáriusi felhatalmazású társakat kér (4. sz. irat), illetve neki szóló felhatalmazásért is folyamodik (6. sz. irat). A rendfőnök intézkedése: AGOPIV. 200. p. 60. Twinger a többi szerzetes Erdélybe indításának feltételéül szabta a felhatalmazás meglétét (6. sz. irat). Az apostoli misszionáriusok jogkörének rövid bemutatása: Molnár A., 2002. 202-203. 62 Guttmann Ágoston 1678-ban született, Vácon lépett a rendbe 1699-ben, 1709-től soproni vikárius, 1714-1717 között szombathelyi perjel, majd rövid ideig kremsi alperjel, 1718-1721-ig pécsi vikárius, 1721-1727-ig pettaui, 1727-1733-ig váci perjel, 1733-35 között újra szombathelyi, majd 1735-1738-ig ismét pettaui perjel volt, 1738-1744 között pedig megint a váci konvent élén találjuk. 1744. június 1-jén Bécsben elnyerte a magister theologiae fokozatot. Élete végén Sopronban működött elöljáróként, itt is hunyt el 1750. március 23-án. Ó az egyik szerzője az ún. Liber Albusnak (OSzK Kt. Föl. lat. 2040.), amely a magyarországi domonkosok, valamint a váci kolostor történetét foglalja össze, illetve ő kezdte meg a pécsi domonkosok történetének megírását is, amely végül 1756-ig készült el (AGOP XIV. Liber AAA, Parte seconda. ff. 700r-708v. Kiadása: Siptár, 2006. 102-119.). Guttmann életrajzi adataira: OSzK Kt. Föl. lat. 2040. Liber Albus I. 19v., III. 77v., 82v., 84v-85v., 87r.; Szarka, 1912. XV, 54-55., 66-69.; Szalay, 1938.62., 170-171.; FIorváth T. A., 1993. 384., valamint Stephanitz Máté Guttmann temetésén mondott beszéde: AGOP XIII. 80602. fasc. 6. Nr. 4. 63 Stephanitz 1711-ben öltözött be, 1730-1732 között szombathelyi perjel volt. OSzK Kt. Föl. lat. 2040. Liber Albus III. 85v.; Szalay, 1938.170. 80
