Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején

Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe

mégis magyar prédikátort kért, Körmendi Jánost.64 Mivel a katolikusok között a magyarok voltak túlnyomó többségben, magyar papokra inkább szükség volt, és a német nyelvű prédikációkhoz elegendőnek találta Guttmann Ágostont is.65 A társak jelenléte már csak azért is sürgető volt, mert Kőröspatak közelében nem volt másik katolikus lelkipásztor, a szerzetesnek így gyónási lehetősége csak a tőle kétmérföldnyire dolgozó petrinus, azaz világi papnál lett volna, akit sok teendője miatt nem tudott felkeresni.66

A két segítőtárs elsődleges feladata azonban a brassóitól távoli - főleg a kolozsvári, besztercei és a gyulafehérvári - kolostorok visszaszerzése lett volna. Dominicus Twinger provinciális ugyanis eredetileg csak a Rózsafüzér Társulat megalapítására akarta küldeni Bartókot, mert úgy vélte, hogy a kolostorokért való harchoz nem elég mindössze egy, ráadásul fiatal szerzetes. Twinger felmérve a rendtartomány személyi állományát és anyagi helyzetét, arra kérte Cloche rendfőnököt, hogy más provinciából jelöljön ki embereket a visszaszerzésre.67 Erre végül nem került sor, ezért Bartók megbízó pátensében már a kolostorok ügye is szerepelt.68 Végül pedig az általa kért társak utazása sem valósult meg, így a magyar szerzetes egyedül volt kénytelen tevékenykedni a kolostorok visz- szaszerzése érdekében.

Bartók Márton már Kőröspatak felé tartva megtette az ehhez szükséges első lépést. Június 2-i megérkezése után ugyanis már 18-án be tudott számolni a kolozsvári volt domonkos kolostor akkori állapotáról, így minden bizonnyal útja során töltött el némi időt a városban. Az itteni volt domonkos kolostor és temploma,

64 KörmendiJánosbeöltözéseStephanitzcalegyüttl711-bentörtént.l716-1719-igSzombathelyen a Rózsafüzér Társulat szónoka volt, 1718-1719-ben Vasváron is működött. Szombathelyen halt meg 1739. április 8-án. Egy kézirata is ismert, amelyben az egyházi év nagyobb ünnepeinek evangéliumait magyarázza. OSzK Kt. Föl. lat. 2040. Liber Albus III. 85v.; Fehér, 1942.

142., 171.; Szalay, 1938.102., 180.; Horváth T. A., 1993. 381. Az említett három szerzetest Makó tévesen egy, a visszatérés elősegítésére Bécsbe menesztett küldöttség tagjainak tartja. Makó, 2005. 153.

65 4. sz. irat. A rendfőnöknek írva még Stephanitzot említette először, Körmendi nevét csak ezután vetette papírra. Az ugyanazon a napon a tartományfőnöknek írt levelében már csak Guttmannt és Körmendit kérte. Hozzátette, hogy az így Erdélybe kerülő domonkosok még nem lakhatnak kolostorban, de három fő számára a koldulás is megélhetést biztosíthat. Bartók stílusára egyébként rendkívül jellemzőek az első domonkosrendi nemzedékre való utalások. Ebben az esetben is a Magyarországra elsőként érkezők példáját állította a rendfőnök elé - hozzájuk hasonló élete lenne a három erdélyi atyának.

66 4. sz. irat 239. jegyzet.

67 Ehhez ugyanis nem volt szükség magyar nyelvtudásra. Dominicus Twinger levele Antoninus Cloche-nak, 1718. február 7. AGOPXIII. 79410. Prov. Hung. 1718. (A továbbiakbanTwinger-Cloche 1718.02.) Twinger Kálnokival is közölte, hogy csak abban az esetben megy hozzá szerzetes, ha ő maga biztosítja az úthoz szükséges anyagiakat. Ez bizonyára Bartók esetében megtörtént, de Kálnoki további domonkosok utaztatásához és ellátásához valószínűleg nem rendelkezett megfelelő anyagi erőforrásokkal. Ld. 35. jegyzet.

68 4. sz. irat

81