Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején

Sip tár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe

Bartók Márton tevékenysége Erdélyben

Kálnoki Ádám kérésére a magyar provinciális Bartók Márton domonkos szerzetest küldte Erdélybe. Bartók Vasváron vonult noviciátusba, de 1712-ben betegsége miatt Szombathelyre került. Itt tette le a fogadalmat 1713-ban, majd a bécsi studium generálén filozófiát tanult. 1716-ban pappá szentelték, ezt követően pedig visszaküldték Vasvárra, ahol a Rózsafüzér Társulat megszervezésével bízták meg.44

Dominicus Twinger választása tehát érthető módon esett a frissen felszentelt, Rózsafüzér Társulat vezetésében jártas Bartók Mártonra. Bartók a megbízó pátenst 1718 tavasza folyamán kézhez kapva útnak indult Kőröspatak felé. Június 2-án érkezett meg Kálnokihoz, ahol rögtön megkezdte a Rózsafüzér Társulat felállítását. Ennek - akárcsak egy évvel korábban Vasváron - mindjárt a főtársulattá bővülését is előkészítette. Az alapításnak azonban nem várt akadálya mutatkozott. Megérkezése után két nappal írt levelében ugyanis Bartók Mártonffy György erdélyi püspökhöz folyamodott engedélyért, hiszen a helyi püspök beleegyezése nélkül senki sem alapíthatott vallásos társulatot.45 A püspök június 15-én kelt válaszlevele46 azonban nem a remélt engedélyt tartalmazta. Annak ellenére ugyanis, hogy a rendfőnök Kálnokinak küldött alapító bulláját szintén megküldték a püspöknek,47 az több kifogást is támasztott a Rózsafüzér Társulat Kőröspatakon való felállítása ellen. Véleménye szerint a sikeres alapítás feltétele lenne, hogy a templom a katolikusok kezén legyen, a Társulat sok gazdag, befolyásos taggal rendelkezzen, és több domonkos is ott tartózkodjon. Mivel pedig ezek a feltételek Kálnoki birtokközpontjában hiányoznak, a domonkosok előbb szerezzék vissza a szabad királyi városokban a korábban elvesztett kolostoraikat a bécsi udvar, vagy a Hitterjesztési Kongregáció segítségével, és ha ez teljesült, a feltételek is adottak lesznek, így beleegyezését adhatja majd az alapításhoz. Addig azonban elhalasz- tandónak ítélte az engedélyezést.

Mártonffy tehát Kőröspatakot alkalmatlannak tartotta arra, hogy a Rózsafüzér Társulatnak otthont adjon, hiszen ott a fenti három feltétel egyikét sem vélte

megbízta. AGOPIV. 200. p. 56.

44 Szalay, 1938. 63.; Fehér, 1942. 140-142. Ez utóbbi azonban több pontatlan, a római források alapján módosítható adatot tartalmaz. Emiatt minden más állítást, amelyet Fehér fogalmaz meg Bartókról (pl. erdélyi születésű volt és felmerült benne a szülőföldjére való visszatérés gondolata is a rend visszatelepítése céljából), szintén kritikával kell kezelni. Fehér több ilyen adat esetében a váci domonkos Liber Albust (OSzK Kt. Föl. lat. 2040.) idézi forrásként, amely azonban egyetlen szót sem tartalmaz Bartók Mártonról. A szerzetes származásával kapcsolatban érdemesebb Vasvár környékére gondolnunk. 1672-ben ugyanis a vasvár-szombathelyi társaskáptalan kano- nokja volt Bartók Mihály, akinek a rokonságába tartozhatott talán Márton is. Desics, 1929. 322.

45 4. sz. irat. Bartók említi, hogy Kálnoki szintén írt levelet a püspöknek abból a célból, hogy meghívja a Rózsafüzér Társulat ünnepélyes megalapítására. Mártonffy György az első erdélyi püspök volt, aki az 1716-ban helyreállított egyházmegyéjében rezideálhatott. Bíró, 1925. 120. 1713-ban kelt önéletrajza és néhány, püspöki minőségben írt levele: Sávai, 1997/a. 118-119., 126., 129-130. A vallásos társulatok, főtársulatok felállításával és működésével kapcsolatos egyházjogi rendelkezések: CIC, 1947. 210-214. (Can. 707-725.)

46 Mártonffy György levele Bartók Mártonnak, 1718. jűnius 15. AGOP XIII. 79410. Prov. Hung. 1718.

47 6. sz. irat

77