Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Közlemények teljesíthetőnek. A helyi templom az unitáriusok kezén volt, visszaszerzését - bár alapvetően szívesen vette volna - a helyi egyházat a többségi felekezetnek ítélő törvényekre hivatkozva eleve lehetetlennek tekintette.48 A település kicsiségére utalva kizárta befolyásos személyek társulatba lépésének lehetőségét, akik pedig tagságukkal a lakosság nagy számban történő csatlakozását válthatták volna ki. Ami pedig a harmadik feltételt illeti, bár Bartókot buzdította a Kálnoki melletti udvari kápláni, valamint a kőröspataki papi teendők ellátására, sőt ígéretet tett a kőröspataki plébánia49 joghatósági határainak elküldésére is, nem gondolta, hogy a domonkosok itt nagyobb számban megtelepednek majd, és maga is a régi, központi helyeken lévő kolostoraik visszaszerzését ajánlotta.50 Bartók természetesen nem értett egyet a püspökkel és igyekezett az ellenérveit elhárítani. A rendfőnöknek írt levelében főleg azt emelte ki, hogy bár Kőröspatak valóban nem túl nagy hely, és tényleg kevés a gazdag, de az ott élő 218 katolikus számára is szükséges a Társulat megalapítása. A környéken ráadásul sok falu és mezőváros található, amelyek lakosságával könnyen megnövelhető a katolikusok száma, nem beszélve a rózsafüzér imádkozásának hatására megtérő protestánsokról. Ugyanakkor Mártonffy véleményét egyértelműen a jezsuitáknak tulajdonította, akiket - ahogy látni fogjuk - a domonkosok erdélyi visszatérése fő gátjának tartott, és akikkel emiatt konfliktusba is keveredett.51 Tiltakozását feltehetőleg a püspökkel is közölte, ugyanis további két levelet intézett hozzá, amelyekre azonban szintén elutasító választ kapott. Végül a rendfőnökhöz fordult, és ugyanabban a levélben, amelyben elpanaszolta Mártonffy ellenállását, arra kérte, hogy ő járjon közben az alapítás ügyében.52 Nem sokkal később pedig már egyenesen a Szentszék közbelépését szerette volna elérni Cloche közreműködésével.53 A rendfőnök azonban ez utóbbit nem tartotta járható útnak, mivel a helyi püspökök meghallgatása és engedélye nélkül a Szentszék, illetve az ügyben illetékes Hitterjesztési Kongregáció nem szokott semmit tenni azok akarata ellenében.54 Mártonffy ellenkezése miatt és engedélye hiányában tehát a 48 A kérdést szabályozó erdélyi törvény: Approbata Constitutiones I. I. 7. Márkus, 1900. 13-14. A kőröspataki templomot az unitáriusok és a reformátusok közösen használták, mígnem Háromszéken utolsóként, 1781-ben visszafoglalták a katolikusoknak. Orbán, 1993. 50.; Zerich, 1869. 571. 49 Kőröspatakon akkor éppen nem volt plébánia, a település 1724-től Sepsiszentiván alá tartozott, majd 1781-ben önállósodott, amikor az unitáriusok temploma visszakerült a katolikusok kezébe. Bartók működése idején a katolikusok a Kálnoki-kastély kápolnáját használták. Zerich, 1869. 567., 571.; Tüdős, 1998. 49. A kápolna elhelyezkedése, leltárának részletei: uo. 62. 50 Makó Mária szerint Bartók Mártonffy jóváhagyásával, sőt felhatalmazásával működött, továbbá valószínűsíti, hogy a rendet a püspök hívta Erdélybe és annak lelkes támogatója volt. Makó, 2005.141-142., 154. A levelek adatai mindezt cáfolják. 51 6. sz. irat 52 6. sz. irat 53 8. sz. irat 54 AGOP IV. 200. p. 61.; Thomas Brabant levele Bartók Mártonnak, 1718. október 8. VML XII.5/l/a 22. sz. (A továbbiakban: Brabant-Bartók 1718.) Vö. Fehér, 1942. 142. A helyi egyház szerepének előnyben részesítése valóban a Kongregáció elve volt. Molnár A., 2002. 201. A Hitterjesztési Kongregációra általában, további irodalommal ld. uo. 199-203. 78
