Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Irodalom - Kéthly Anna válogatott levelei. (1921-1976)

Irodalom

pos távoliét alatt írott leveleiből süt a szeretet és a családjához való ragaszkodás. Azt, hogy nőként él és viselkedik, ezek a londoni levelek is igazolják, ugyanis húgainak beszámol az utazás élményéről, az eltérő szokásokról és mindazokról a hétköznapi apró-cseprő eseményekről, amelyek utazása során érték. Londoni tartózkodása alatt annyira elfoglalt volt, hogy még „shop[p]ingra" is alig volt ideje.

Ezekből a hetekből származik Horváth Zoltán 1946. április 5-ei - balról támadó - feljegyzése/feljelentése az SZDP Titkárságához (11. sz. levél), amelyben az angol rádióban április 4-én elhangzott beszédét bírálta, hogy „sem a Szovjetunióról, sem arról a tényről, hogy a Szovjetunióval milyen szívélyes kapcsolataink állnak fenn, egyetlen szóval sem emlékezett meg." Horváth szerint „Sok egyébről beszélt még Kéthly elvtárs, csak azt a szót, hogy Szovjetunió vagy oroszok, nem ejtette ki. Azt is megmondta, hogy Magyarország szabadságát ajándékba kapta. De, hogy kitől - ezt már nem tette hozzá." Az „ügyet" az SZDP Politikai Bizottságának és Főtitkárságának április 8-ai közös ülésén megtárgyalták, majd kimondták, hogy „a politikai bizottság sajnálattal veszi tudomásul, hogy Kéthly elvtárs ilyen kevéssé politikus beszédet tartott az angol rádióban". Kéthlyt nagyon felháborította az ellene tett bejelentés, és a vezetőség állásfoglalása, így a Szakasits Árpádhoz küldött levelében erélyesen visszautasította a vádakat. „Ez a levél azonban nem került elő" - írja a szerző.

Barátsága Böhm Vilmos iránt a levelekből is érzékelhető (9. és 13. sz. levél), amelyek egy bensőséges kapcsolatra utalnak. Mindezt a „Kedves Annuskám!" megszólítás és a levél befejezése egyértelműen bizonyítja. Eszerint: „De azért együtt maradunk. Ha fizikailag nem is, akkor lelkileg és eszmeileg". Sőt, amikor Bőhm Vilmos 1946. április 29-én elhagyta az országot, négy nappal indulása előtt, 1946. április 26-án levelében aggodalmát fejezte ki, hogy Kéthly gondolkodik azon, elfogadja-e a svéd szocialista párt meghívását Svédországba. Nemtetszését így fejezte ki: „sok-sok kellemetlen félreértés származhatnék ebből, amelyet sajnos mindenkinek nem tudnánk megmagyarázni".

Különösen érdekesek a Kéthly-testvérek 1954. szeptemberében és októberében keltezett, börtönbe címzett rövid levelei. Kéthly Anna öccse, Károly szemrehányóan jegyzi meg, hogy „ritkán jönnek a lapjaid, legalább az írásodat láthatnánk".

Az 1956 és 1976 között publikált levelek nagy részét nemcsak Kéthly Anna írta, hanem neki is címeztek leveleket. Ebben az időszakban Kéthly négy levelet (24., 26-27. és 69. sz. levél) írt Potoczky Máriához, akivel 1953-ban ismerkedett meg a gyűjtőfogházban, ahol hosszabb ideig cellatársak voltak, és életre szóló barátság szövődött közöttük. 1956 után Potoczky Mária is elhagyta az országot. Kéthly 1956. november 27-én, Ostendében írt levele már a politikai kiábrándultság jeleit tükrözi, hiszen esélye sincs, hogy az ENSZ bármit is fog tenni a magyar ügyben. Ezt bizonyítják azok a levélrészletek, amelyekben így ír: „Az Egyesült Nemzetek pedig olyan lassú, hezitáló, határozni képtelen, hogy összeszorított ököllel álltam a hatalmas teremben, hallgatva, hogyan vitatkoznak afölött, hogy dobjanak-e mentőövet a fuldoklónak". Vagy „Washingtonban is voltam a State Departmentben, ott is tőlem kérdezték, hogy hát mit csináljanak - háború nem kell senkinek, más kivezető út pedig alig mutatkozik. [...] Kétségbe ejt, hogy egy ilyen népet elvérezni és elbukni hagynak. Mire várnak?" - kérdezi kétségbeeset401