Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Irodalom - Kéthly Anna válogatott levelei. (1921-1976)

Irodalom

ten. Majd már New Yorkból, 1957. január 18-ai levelében azt írja Potoczkynak, hogy nincs reménye arra, hogy „összetartsam ezt az ezerfelé húzó társaságot, amelynek minden egyes tagja el van telve saját fogalmazási és helyesírási képességeitől". A haza iránti hűségét és szeretetét így önti szavakba: „most tudom csak igazán, mi az távol lenni a szülőföldtől".

Kéthly Anna az egész világra kiterjedő levelezést folytatott, illetve tartott személyes kapcsolatot az MSZDP vezetésével, valamint az otthoni szociáldemokraták egy csoportjával. Jó viszonyban volt Golda Meirrel, Willy Brandttal, Bruno Pittermannal, Bruno Kreiskyvel és más szocialista vezetőkkel. Ezt bizonyítja, hogy 1973-ban, 83 éves korában, eleget tett Golda Meir izraeli miniszterelnök meghívásának. Izraelben tett utazásáról Friedman Jenőhöz írott levelében (90. sz. levél) számol be, melyben jelzi, hogy „éppen csak hogy nem a tenyerükön hordoztak". Ebben a levelében megállapítja azt is, hogy „A világtörténelem szinte napról napra új meglepetésekkel szolgál nekünk, ezekhez szükség szerint alkalmazkodni lehet, ha kell.". Ami számára azt jelentette, hogy követnie kellett a nemzetközi élet eseményeit, a hazai történéseket. Az állandóan változó helyzetre Kéthly többnyire hangulata szerint reagált, véleménye, mondandója mindig az adott pillanatot tükrözte. Számunkra mindez azért fontos, mert így levelein keresztül nyomon követhetjük véleményének változásait és azokat a hatásokat, amelyeket a legújabb események váltottak ki belőle.

Kéthly Anna 1973-ban, Gosztonyi Péter felkérésére írott visszaemlékező levele (91. sz. levél) azt tanúsítja, hogy milyen megítéléssel viseltetik a közelmúlt iránt, ahol szintén voltak csalóka képzetei. Erre utalnak a levélnek azon sorai, amelyben Kéthly Anna összegezi véleményét Rákosi Mátyásról, akitől nem félt, inkább kerülte. Levelének elején leszögezi, hogy „Minden diktátornak szüksége van bizonyos titokzatosságra, amely mögött barát is, ellenség is mást képzel, mint ami a valóságnak megfelelne. Ezért nehéz távolállónak, a tényeknek megfelelő képet alkotni valakiről, aki, mint diktátor is csak szerepet játszik. Én sohasem igyekeztem a «fátyolt fellebbenteni» vagy hozzá közelebb jutni."

Kéthly Anna rossz néven vette, hogy a szociáldemokraták hazatelepülnek. Úgy vélte, hogy addig a pontig, amíg Magyarországon kommunizmus van, nemhogy hazatelepülni, de hazalátogatni sem szabad. A hazatelepülés tényét elfogadta, de ő erre nem hajlandó. Tulajdonképpen ez a fajta elvi magatartás akadályozta, hogy elsődleges és objektív képet kapjon a magyarországi vonatkozásokról, amikor már erőteljes változások indultak meg az országban. A '68-as eseményekben való részvétel (csehszlovák megszállás) még inkább megerősíti ebben. Ez a felfogás furcsamód még a magyarokkal úgymond lepaktáló kormányokhoz képest is (paradox módon) a politikai paletta jobboldalára helyezi őt. Az üldöztetés, a bezáruló emigrációs lét és előrehaladott kora nem teszi számára lehetővé, hogy engedjen. így ő, „az igazi szociáldemokrata" sokkal engesztelhetetlenebből gyűlöli a kommunista világot, mint egy kereszténydemokrata politikus.

Az emigráns szociáldemokrata vezetők különböző csoportjainak egymás iránti viszonya az 1974-1975-ös években már éles személyes ellentéteket tükrözött, amelynek Kéthly is részben áldozatává vált. Ezt támasztja alá a 102. sz. dokumentum, amelyben Máthé Ernő, a Pártválasztmány tagja megvádolja Kéthlyt,

402