Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Irodalom - Kriegführung und Staatsfinanzen.
Irodalom tartományok hadügye és a Habsburg Monarchia szoros kapcsolatban volt egymással, hiszen a Habsburgok spanyol ága és a Casa Austria között - jóllehet V. Károly megosztotta birodalmát - igen szoros szövetségi rendszer állt fenn. Antonio Jósé Rodriguez Hernández elemzése elsősorban erre a kapcsoltrendszerre, illetve ennek hadseregfinanszírozási hátterére koncentrál. Kutatásai arra mutatnak rá, hogy a spanyol uralkodók egészen a vesztfáliai békéig minden szinte minden időszakban a bécsi spanyol követségen keresztül jelentős összegekkel járultak hozzá, hogy az osztrák ház a hadi kiadásokat fedezni tudja. Erre elsődlegesen a közös érdekterületek (főként Észak-Itália és a Német-római Birodalom nyugati határterülete, a Franciaországgal szembeni határövezet) miatt volt szükség, hiszen ezek az alapvetően spanyol érdekövezetbe tartozó igényterületek jóval könnyebben voltak megköze- líthetőek a monarchia tartományai és a birodalom felől. Másrészt a spanyol haderő ütőképességének fenntartását szolgáló toborzási lehetőségek szintén nagy haszonnal jártak a spanyol félnek. A szabad toborzás lehetősége a harmincéves háborút követően is a spanyol ág rendelkezésére állt, de közvetlen szubvenciót az osztrák ágnak immáron nem biztosíthattak. Ezt a jó viszonyt, a kölcsönös egymásrautaltságot borította fel az Ausztriai Ház új külpolitikai irányultsága, amely éppen ezeket a hagyományosan spanyol érdekövezetbe tartozó tartományokat szemelte magának. Az Oszmán Birodalom és a Franciaország elleni háború azonban visszaállította az eredeti állapotokat, és a spanyol ág rendszeresen támogatta az osztrák ág hadműveleteit részben katonasággal, részben pedig pénzzel. Franciaország mellett a Fiscal-Military State mintaállama a brit birodalom volt, amelynek a világpolitikában történő előretörése éppen ennek az időszaknak a tipikus jelensége. A brit uralkodók számára a tanulmánykötetben megismert finanszírozási módokon túl azonban számtalan új jövedelemforrás állt rendelkezésre, amelyek elsődlegesen az ipari termelés virágzása és a pénzpiacok irányítása révén állt az állam rendelkezésére. Az Angliában és a többi tartományban jelentős mértékben megnőtt, a parlament által ellenőrzött adók mellett leginkább az ebben az időszakban létrejött Bank of England szerepét kell kiemelni, amely az államnak nyújtott kölcsönök legnagyobb forrása volt. Angliában és a tartományokban az általános földadó mellett számtalan új adónemet, elsődlegesen a fogyasztási és luxusadók különféle nemeit vezették be, és állították a brit birodalom terjeszkedésének szolgálatába. A különféle luxusadók (az egyik ilyen sokat szidott adótípus az ebadó) mellett ilyen volt az állami vállalkozás egyik kiemelkedően magas és állandó jövedelmet hozó példája, az állami lottó, szerencsejáték bevezetése, amelyre Angliában 1698-ban, míg a Magyar Királyságban 1762-ben került sor, azaz több mint félévszázados késéssel. A brit példa mutatja, hogy a Fiscal-Military State kialakulásának valójában akkor van reális esélye, a nagyhatalmi szerepet akkor alapozza meg valóban, ha amögött jelentős gazdasági potenciál, számottevő ipari és kereskedelmi tőke áll, hiszen ez az állam- és finanszírozási forma immáron nem a feudális, hanem elsődlegesen a termelés és fogyasztás által elérhető állami jövedelmekre épül. Amennyiben tehát a Habsburg Monarchia szerepét és jellegét kívánjuk meghatározni, elsősorban ezt a tényezőt kell szem előtt tartani, amikor a monarchia erősségeivel, de főként gyengeségeivel, a nagyhatalmi erőtérben történő lemaradásával szembesülünk. H. Németh István 379
