Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Irodalom - Kriegführung und Staatsfinanzen.
Irodalom jelentős különbségekre figyelhetünk fel ebben az esetben is, ugyanis Felső-Auszt- ria jóval függetlenebb volt, mint a szomszédos Alsó-Ausztria, ahol a tartományi biztosok szerepe és befolyása jóval nagyobb volt. A felső-ausztriai rendek ugyanis még a 17. század második felében is meg tudták őrizni befolyásukat az adókivetés és behajtás folyamatában, és e téren leginkább az ő akaratuk tudott érvényesülni szemben a biztosokkal. Ennek eredményeként tudhatjuk be, hogy Felső-Ausztria főként a területén állomásozó katonaságot látta el, a bécsi központi hadipénztárba nem történtek befizetések. Hasonló szituációt mutat be Robert Rebitsch, aki Tirol példáján vázolja, hogy a tartomány egészen 1665-ig a császári hadszervezetnek nem képezte részét, mint ahogy az 1619 után újra egyesülő osztrák tartományok közül az egyik legfüggetlenebb maradt, a központi kormányszervekhez fűződő kapcsolata igen laza volt. A tanulmány annak ismertetésére koncentrál, hogy Tirol esetében milyen hosszú ideig tudtak a régi hagyományok, az adózási rendszerek fennmaradni. A tartomány példája rámutat arra, hogy a modern államok kialakulását tekintve nem lehet sematikusan gondolkodva minden tartományra vagy akár európai államra igaznak vélni a nagyhatalmak államberendezkedését vagy a fiskális-katona állam kialakulásának folyamatát. Magyarországon nem evidencia, de a nemzeti szemszögű történettudat miatt a német és osztrák történetírás hasonló problémákkal küzdött, mint a magyar: a német történészek leginkább a helyi fejedelemségeket vizsgálták, az osztrákok pedig a mai Ausztria területéből kiindulva próbáltak önálló osztrák történeti tudatot kialakítva bemutatni a történeti problémákat. Ez - ahogy a magyarországi és a környező államok történettudatában is észlelhető - igen furcsa, tudathasadásos állapothoz vezetett, egyben az osztrák történetírást a '90-es évekig erősen helyi, lokális jellegűvé tette. A Német-római Birodalom belpolitikáját, a Habsburg császárokhoz fűződő viszonyát éppen ezért elhanyagolták. A hadügy finanszírozása terén így klisék gyökeresedtek meg, valódi elemzésre nem került sor. A kötet következő négy tanulmánya éppen ezért koncentrál a választáson alapuló, a tartományok által erősen befolyásolt birodalmon belüli jelenségekre. Ezek a jelenségek, továbbá a fejedelemségek (köztük igen erős katonai és gazdasági potenciállal rendelkezők is) ugyanis birodalmi szinten nem tették lehetővé, hogy erős, abszolutista jellegű fiskális állam jöjjön létre. Peter Rauscher tanulmánya éppen ezért arra mutat rá, hogy a birodalom a harmincéves háború időszakáig hogyan vett részt a háborúban a birodalmi rendek által megszavazott török segély (Türkenhilfe) által, amelyet részben pénzben, de egyre inkább katonában, saját kontingens kiállításával teljesítettek. A Türkenhilfe megszűnésével a rendszer teljesen átalakult. Ennek okai abban a helyzetben keresendők, amely miatt a Türkenhilfe is egyre inkább „természetben" jelentett bármilyen segítséget a császárnak, hiszen miért támogatták volna a Habsburgokat a velük egyre inkább ellentétbe kerülő tartományok? A harmincéves háború okai a segítségnyújtásnak ezt a lehetőségét alapvetően kizárták! Az újabb török háború jelentett arra lehetőséget, hogy közös katonai erővel lépjen fel a Német-római Birodalom, de ez már saját kontingensek kiállításával, megosztott vezetéssel történt. Ez egyben azt is jelentette, hogy a bécsi udvar nem rendelkezett ezekkel az egységekkel, így a birodalmon belül csak igen korlátozottan beszélhetünk pénzügyi vagy katonai unióról. 377
