Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Forrásközlések - Cziráki Zsuzsanna: Szemelvények Melchior Klilesl és a bécsi Titkos Tanács 1611 és 1613 között keletkezett, erdélyi vonatkozású írásos véleményeiből

Cziráki Zsuzsanna: Szemelvények Melchior Khlesl erdélyi vonatkozású véleményeiből

rektornál kötött ki, aki saját kezűleg javította-alakította a dokumentumot, mielőtt a végleges változatot tovább küldték volna az uralkodónak és a főhercegeknek. Khlesl azonban az ülésektől teljesen függetlenül is úgyszólván ontotta az írásos szakvéleményeket az éppen terítéken lévő ügyekben. Erre a tárgyalt korszakban azért is szükség volt, mert az 1612-ben megkezdett, eredmény nélkül berekesztett és 1613-ra prolongált birodalmi gyűlés rengeteg és igen szerteágazó témákat érintő tennivalót rótt rá. Khlesl maga is állandóan úton volt Bécs, Linz, Regensburg, Nürnberg és Frankfurt között, fáradhatatlanul tárgyalt és szervezkedett II. Mátyás érdekében, ám ez nem akadályozhatta jelentősen az ügymenetet.13 Mindezek tudatában könnyen felmérhető, hogy mekkora befolyása is volt a pozíciójánál fogva saját jogon, illetve a Titkos Tanácson keresztül közvetetten is szóhoz jutó Melchior Khleslnek II. Mátyás német-római császár (1612-1619) és magyar király (1608-1619) környezetében, ez a körülmény pedig még érdekesebbé teszi az így keletkezett dokumentumokat.

A terjedelmi korlátok miatt lemondok a közleményben szerepeltetett iratok eseménytörténeti hátterének részletes áttekintéséről.14 Lényeges kiindulási pontként az azonban leszögezhető, hogy keletkezésük a Hoftmrgban a tizenöt éves háború lezárását követően is tovább élő, a Stephanskrone vagyis a középkori Magyar Királyság egységének helyreállítására, egyben az oszmán fenyegetés visszaszorítására irányuló, ekkor már csaknem százéves tradícióhoz köthető. Az első irat 1611-ből származik, mégpedig abból az időszakból, amikor Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány vezetésével magyar királyi hadsereg indult Erdélybe, hogy a fejedelmi hatalommal elégedetlenek segélyhívása nyomán „felszabadítsa" a tartományt Báthori Gábor „tirannusi" uralma alól. Bár a hadjárat az oszmán beavatkozásnak köszönhetően kudarccal végződött, Bécsben korántsem mondtak le a háborús tervekről, sem pedig Erdély megszerzéséről. A rettegett és paradox módon mégis vágyott oszmánellenes nagy háború, Khlesl szóhasználatával élve a „Haubtkrieg", illetve az azzal szoros összefüggésben álló, Erdély elfoglalásával megkezdődő országegyesítés terveinek soron következő fejezete tárul fel az 1612-13-ban keletkezett bécsi dokumentumok lapjain. Melchior Khlesl sokszor irreálisnak tűnő fáradozásai, hogy megteremtse a megfelelő katonai, személyi és pénzügyi feltételeket egy sikeres háború hátteréhez, jól érzékelhetően összefonódnak az általa elképzelt, a rendi dualizmustól az abszolutizmus irányába mozduló központi hatalomgyakorlási tervekkel a Német-római Birodalomban és valamennyi, az osztrák Habsburgok uralta területen. Az alább közölt iratanyag ebből a szemszögből láttatja Bethlen Gábor 1613 őszén bekövetkező trónra kerülését, mely Bécs, Konstantinápoly és Erdély viszonylatában kétség kívül a legfeszültebb időszak volt a harmincéves háborút megelőző másfél évtizedben.

13 Véleményei mennyiségéről hozzávetőleges képet alkothatunk egy 1613. október 18-án kelt levele alapján. Ebben Khlesl azt írja Hans Mollartnak, hogy az erdélyi helyzet megkövetelte toborzás ügyében már négy véleményt is kiállított, melyeket azután a titkos tanácsosok és a Hadi Tanács tagjai is megvitattak és elfogadtak. Vö.: Hammer-Purgstall, III., Urkunden-Sammlung, 72.

14 A teljesség igénye nélkül az eseménytörténet kapcsán néhány fontosabb szakirodalmi fogódzó: Oborni, 2009.; Oborni, 2011.; Horn, 2005.; Papp, 2006.; Papp, 2011.; Neck, 1950.; Winkelbauer, 2003.; Béranager, 1995.; Arens, 2001.; Hammer, 1829.; Cziráki, 2011.

321