Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Forrásközlések - Cziráki Zsuzsanna: Szemelvények Melchior Klilesl és a bécsi Titkos Tanács 1611 és 1613 között keletkezett, erdélyi vonatkozású írásos véleményeiből
Forrásközlések Ezen a ponton meg kell jegyeznünk azt is, hogy a Titkos Tanácsnak és Melchior Khleslnek tulajdonítható, erdélyi vonatkozású „szakvélemények" és javaslatok sora nem ér véget az 1613-as esztendővel. Az iratok mennyisége és terjedelme azonban nem teszi lehetővé egy egységben történő közlésüket, így most csupán az önmagában is kerek egészet alkotó 1611-1613 közötti „első rész" jelenik meg nyomtatásban. A kiadás során az az elsődleges cél vezérelt, hogy minél többet megőrizhessünk az eredeti szövegből, az esetleges félreértések és kétértelműségek minimalizálása mellett. Vezérfonalként a németországi Arbeitsgemenschaft historischer Forschungseinrichtungen által kidolgozott, kora újkori német nyelvű szövegekre vonatkozó ajánlásokat használtam, melynek irányelvei egybecsengenek a fent említettekkel.15 Az átírás során betűhűségre törekedtem, megtartva a kézírás(ok)ra jellemző sajátosságokat és a tájszólásszerű jellemvonásokat (a zu+infinitiv szerkezetek következetes egybeírása, az -ie diftongus -i-re rövidülése, a Siebenbürgen szó 7bürgen formában történő megjelenése, tipikus alsóausztriai vonásként az ü magánhangzó i-re módosulása bizonyos szavakban, stb.). Ettől az elvtől azonban az Arbeitsgemeinschaft irányelvei alapján bizonyos esetekben eltértem: a kis- és nagybetűk olykor értelemzavaró, következetlen használatát ellensúlyozandó, a tulajdonneveket, méltóságneveket, mondatkezdő szavakat minden esetben nagybetűvel kezdtem, míg az igék, prepozíciók, kötőszók, melléknevek, névelők és névmások esetében a kis kezdőbetűt részesítettem előnyben. Az u és v betűket a hangértéknek megfelelően írtam át, megtartottam az s és fi közötti különbséget, viszont a tz betűkapcsolást az azonos hangértékű z-re egyszerűsítettem. Az olvasás során különösen zavaró lehet a kéziratok azon sajátossága, hogy szerzőjük nem tett különbséget a Konjunktiv II-ra jellemző würde, illetve a Präteritum Indikativ és Passiv alkalmazásában egyaránt előforduló wurde alakok között. Ezért az átírás során - a nyelvtani szerkezetek és szemantikai szempontok együttes mérlegelését követően - az adott szövegkörnyezetbe illő alakot használtam. A felsorolások, sorszámozások, a szöveg elrendezése, az egyes szavak közötti szóközök és a központozás az eredetit követik. Az esetleges rövidítéseknél feloldási javaslataimat szögletes zárójelben közöltem, hasonlóan jártam el a nehezen értelmezhető kifejezések esetében is, ugyanakkor [sic!]-kel jelöltem egy-egy szó szokatlan alakban történt leírását. A dokumentumokban előforduló M (milia) és rf (rajnai vagy rhénes forint) rövidítéseket gyakoriságuk miatt változatlanul hagytam. Értelmező lábjegyzeteket az egyes személyek, helységek, események első előfordulásakor alkalmaztam. A minden valószínűség szerint ugyanazon írnok kezétől származó szövegek kiegészítéseit, javításait minden esetben az ábécé sorrendjével jelölt lábjegyzetekben tüntettem fel, a kihúzott szövegrészeket szintén megjelöltem. Az olvashatatlan, elmosódott szakaszokra külön felhívtam a figyelmet, a lénye15 Vö.: http://www.ahf-muenchen.de/Arbeitskreise/empfehlungen.shtml (letöltés időpontja: 2012. június 27.); A forrásközlés módszertanával kapcsolatban köszönöm Kerekes Dóra közreműködését, illetve Fazekas István bécsi magyar levéltári delegátusét, aki segítségre mindig készen egyengeti utamat az osztrák levéltárak útvesztőjében. 322
