Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején

Közlemények

váltságlevelük alapján látópénzt szedhettek a város két mérföldes körzetében. III. Károly eltörölte ezt a kiváltságukat, és minden céhnek, mely hasonló kiváltsággal élt Magyarországon, ezt a jogát egyszer és mindenkorra megszüntette. Nemcsak látópénzt nem szedhettek többé, de a kontárok áruit sem kobozhatták el a település két mérföldes körzetében.153 Ezt a rendeletet több város és megye panaszára 1734-ben megismételték, és Arad vármegye kérésére ezzel együtt eltörölte a céhbe lépéskor szedett keresztelőpénzt is.154 Az előírások betartását a helyi törvény- hatóság ellenőrizte, ugyanakkor a két rendeletet nem mindenhol követték, még az 1740-es években is akadtak ezzel kapcsolatos visszaélések.

A fenti rendeletek arról tanúskodnak, hogy az 1732. évi birodalmi céhreform életbe lépése után III. Károly - amennyire a teljesen eltérő gazdasági helyzetű Magyarországon csak lehetett - igyekezett céhpolitikáját a birodalmi reformokhoz közelíteni. így már konkrétan a birodalmi céhreformra hivatkozva került sor 1733. május 7-én azon rendelet kiadására, mely meghatározta, hogy a legények közötti nagyobb fegyelem megtartása végett a mesterek adjanak ki az idejüket leszolgált legényeiknek bizonyítványt, és ha ilyennel nem rendelkeznek, sehol sem alkalmazhatják őket.155 Az örökös tartományokban és Német-római Birodalomban sem alkalmazták azokat a legényeket, akik ilyen bizonyítvánnyal nem rendelkeztek.156 Ez különösen a vándorlás miatt volt fontos, hiszen a magyarországi legények vándorlásának egyik fő iránya éppen a német nyelvterület volt.157 A bizonyítvány kiadásának ellenőrzése a helyi magisztrátus feladata volt, és ha egy mester nem adott bizonyítványt felszabadult legényének vagy inasának, azt a magisztrátusnak kellett pótolnia, a mestert pedig pénzbüntetéssel sújtották.158

A kontárok védelmét szolgálta a látópénz és az áruelkobzás eltörlésén kívül az a rendelet is, mely a trencséni rézművesek panaszából született. Ők a kontárok és más céhek áruinak ellenőrzésére kapott kiváltságukat az egész országra kiterjedő hatáskörrel gyakorolták. A Helytartótanács ezzel kapcsolatban úgy találta, hogy a céhlevelek csak a helyi területen értendőek, a kiváltságokat nem az egész ország területére kapta a céh, ezért nem akadályozhatja a kontárok árusítását saját hatáskörén kívül eső területeken.159

Habár említettük, és több esetben is láthattuk, hogy az uralkodó és a Helytartótanács, ahol lehetett, szabad teret engedett a céhen kívüli ipar fejlődésének, és a kontárokat védte a bezárkózó céhek ellen, mégis előfordult olyan eset is, amikor a céhek szorultak védelemre. Valamennyi céh szabályaiban találkozhatunk azzal az előírással, hogy nagy tételben nyersanyagot egy mester sem vá153 MOL C 13 1733. október 12.; MOL C 42 Fasc. 4. No. 27.; MOL C 50 1733. október 12.

154 MOL C 25 Idealia No. 2.1734. december 18.

1:0 MOL C 13 1733. május 7; MOL C 42 Fasc. 11. No. 103.1733. július 27; MOL C 1 1733. május 15.

156 C13 1733. május 7. és C 50 1733. május 7

157 Erre ld. Domonkos, 1979., Otruba, 1979., és Domonkos, 2002.

158 MOL C 1 1733. július 31. Volt azonban példa arra is, hogy a magisztrátus által kiadott bizonyítványt más helységek céhei nem fogadták el.

159 MOL C 1 1734. augusztus 14.

166