Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodása idején súrolhat, nehogy ezáltal előnyre tegyen szert, és a másikától elvegye munkáját. 1736-ban több céh is panasszal fordult a Helytartótanácshoz,160 mivel a zsidó és egyéb külföldi kereskedők nagy tételben vásárolnak, főként állatbőröket, és azokat kiviszik az országból, így a helyi kézműveseknek nem marad nyersanyaguk.161 Ilyen eseteket már fentebb is láthattunk, főleg a nyugati országrész megyéinél. A Helytartótanács ezért utasította a megyéket, hogy ellenőrizze a felvásárlásokat, és a vásárokon kívül nagy tételben ne engedélyezze azt.162 Számos példát láthattuk arra, mennyire különböző volt iparáganként és területenként a mesterfelvételi taksa. Ennek a taksának sokszor irreálisan magas összege is a céhbe jutást nehezítette, a mester fiának, illetve mester leányát vagy özvegyét feleségül vett legényeknek ugyanakkor csak a fele taksát kellett fizetniük. A Helytartótanács az 1730-as években a felülvizsgált céhlevelekben minden esetben csökkentette a taksák összegét, általában 20-30 Ft-os összegen hagyták jóvá. 1737-ben azonban javaslatot tettek a mesterfelvételi taksák egységesítésére, mégpedig a városokban 1 Ft, a mezővárosokban 75 dénár, a kisebb településeken pedig 50 dénár nagyságban határozták meg. Rendelet kiadására azonban III. Károly uralkodása alatt nem került sor: a mesterfelvétel díját, a mesterasztal adását végül Mária Terézia szabályozta. 6. Összefoglalás A céhek visszaéléseit a Helytartótanács nem tudta megszüntetni, mivel ennek okai elsősorban a sokszínűség, a megcsontosodott kiváltságok voltak. Az 1720-30- as években a legkirívóbb problémákat: a vásárokkal kapcsolatos visszaéléseket, a legények bizonyítvány nélküli elbocsátását, az inasok tartásának és tanításának körülményeit ugyanakkor a különböző királyi rendeletek szabályozták. Főleg az 1733. évi céhreformot tekinthetjük nagy előrelépésnek a céhek egységesítéséért, illetve a bezárkózásuk és megmerevedésük ellen folytatott harcban. A magyar- országi céhes termelés az 1730-as években még nem tekinthető egyértelműen túlhaladottnak, az adott ipari fejlődés mértéke és lehetőségei nem is tették volna lehetővé, hogy drasztikusan felszámolják őket. 160 Elsőként a debreceni szűcsök, akiknek nem sokkal korábban (1735. március 18.) az uralkodó által is megerősített céhprivilégiumuk tartalmazza az idegen kereskedők felvásárlása elleni védelem biztosítását: Articulus 19nus. Semmiféle bűrt penigh a mi a Szűcs Mesterségéhez Szükséges, a mellyeket kivűl való Emberek Mészárosok, Hentesek és akár melly renden levő kereskedők, ide be a Városban hoznák árrúlni, Szabadságon kivűl, avagy ha itt a Mészár Székekben esik is; Senki a Kalmárok, sem Kereskedők és egyeb rendbéli emberek közül nyereségre avagy kereskedésre meg ne merje venni, a Szűcs Mesterek ellen. Ha valaki penigh a végezés ellen meg venné nyereségre, avagy kereskedésre, tehát a Szűcs Mesterek reá találván azt a meg vett bűrt Pénz nélkül el vihessék, kinek fele a Magistratusé, fele a Czéhe legyen. ( MOL A 57 37. kötet 327.) 161 1725-ben a kerületi biztosok Helytartótanácshoz beérkezett jelentésében erre konkrét esetet is megemlítettek: főleg Vas megyében az osztrák örökös tartományok felől érkezett kereskedők felvásárolták a nyersanyagot, kivitték külföldre, majd a hazai kézműves a saját nyersanyagát vásárolta vissza a kereskedőktől persze sokkal drágábban. (MOL C 20 1725. március 1.) 162 MOL C 211736. január 27. 167
