Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Közlemények Az új céhlevél kiadásánál ilyenkor már természetesen a modern szempontokat érvényesíthették.129 Nem mindig bizonyult azonban helytállónak az egyes céhek panasza. A pesti nyereggyártók bepanaszolták a szíjgyártókat, hogy nem hagyják őket dolgozni. A vizsgálat kiderítette, hogy ez nem igaz, a nyereggyártók csupán a Helytartótanács tekintélyét akarták felhasználni arra, hogy konkurensüket háttérbe szorítsák, ugyanis mint kiderült, saját maguknak akarták megszerezni a szíjgyártás jogát is.130 Az új céhek sokszor vallási vagy nemzetiségi alapon szerveződtek.131 Minden céhlevél első artikulusai között szerepelt a vallási ünnepek megtartása, melyre a protestánsokat is kényszerítették, enélkül be sem léphettek a céhbe. A pozsonyi szlovák és német nemzetiségű vargák vallási ellentétek miatt szerettek volna két külön céhbe tömörülni, amit a magisztrátus is támogatott. A Helytartótanács a magisztrátussal való tárgyalás után megállapította, hogy gyakorlatilag már külön is vált a két céh, és önállóan dolgoznak. Eleinte a Helytartótanács nem látta indokoltnak az új céh alapítását, mivel a német varga céh nem volt nagy létszámú, és utasította a szlovákokat a német varga céhbe való belépésre. A későbbi vizsgálatok azonban kiderítették, a német vargák sem hajlandóak egy céhben élni a szlovákokkal, és ha a vallási ellentéteket tudnák is rendezni, a német vargák a nyersanyagon nem hajlandóak osztozni. 1692-ben ugyanis kiváltságlevelükben kizárólagos jogot kaptak a saját használatra szánt bőrök kikészítésére, és ezt 1732-ben meg is erősíttették III. Károllyal, emiatt a szlovák vargák nem jutottak bőrökhöz. Végül, mivel a város is egyetértett a kétnemzetiségű céh különválasztásában, engedélyezték az új céh alapítását. A Helytartótanács csupán azt kötötte ki, hogy a szlovák céhnek választania kellett egy katolikus mestert, aki ügyelt a két céh közötti súrlódások elsimítására, és mindkét céhnek ugyanolyan kiváltságokat biztosító, új céhlevelet adtak.132 Más céhek nem tudtak ilyen bonyodalommentesen különválni. A nagy létszámúvá dagadt budai német, magyar és rác szabó céh 1722-ben vált külön, de pénzügyeiket még a városi magisztrátus segítségével sem tudták rendezni, ezért a Magyar Királyi Kancelláriától kértek segítséget 1725-ben.133 Azokban a helységekben, ahol nem volt elegendő számú mester, a Helytartó- tanács akkor sem engedte a különválást, ha maga a céh kérte, illetve ha az állandó torzsalkodások miatt ez lett volna a békés megoldás. így Sopronban a német és horvát vargák kényszerültek arra, hogy a Helytartótanács döntése értelmében egy céhben maradjanak, holott ellentéteik olyan erősen megnyilvánultak, hogy a verekedő céhtagokat a magisztrátus még börtönbe is záratta. A Helytartótanács 129 MOL C 20 1732. június 14. 130 MOL C 13 1733. január 13. 131 A 18. században már ügyelni kell arra, hogy a német, illetve magyar varga, a német, illetve magyar süveges, stb. már nem feltétlenül nemzetiségi hovatartozást, hanem egyfajta divat szerint előállított termékeket gyártó iparost jelent. 132 MOL C 201737. január 8.; MOL C13 1736. október 26.; MOL C13 1737. május 27; MOL C13 1738. március 24. 133 MOL A 28 Buda (szinte minden évben találunk ezzel kapcsolatos ügyet). 160
