Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Közlemények földi legényeket rendszeresen felügyelje, és viselkedésükre vigyázzon.103 Mivel Magyarországon nem voltak erős legénytársulások, ritkán fordult elő, hogy szervezetten léptek fel a céhmesterek ellen. Egyik ilyen ritka eset a pozsonyi kőművesek ügye 1723-ból, mikor a legények megtagadták a munkát, különböző követelésekkel álltak elő, és mind a város, mind a megye tehetetlen volt velük szemben. Végül az eset kiegyezéssel és munkafelvétellel végződött.104 A magyar gyakorlat legnagyobb problémája a bizonyítvány kiadásának elmulasztása, illetve megtagadása volt. Emiatt a magyar legények sokszor még a vándorlást sem kezdhették el. így jártak a budai borbély céh felszabadult legényei is, akik Bécsbe mentek vándorolni, de nem ismerték el tanulmányaik befejezését, és képzésük jó minőségét.105 Matolcsy János pozsonyi cukrászlegény sem kapta meg bizonyítványát, majd nem vették fel a céhbe, és emiatt panasszal fordult a Helytartótanácshoz. Azt állította, már 4 évet eltöltött mesterénél felszabadított legényként, ahogyan a céhlevél előírja, de csak ígérgette neki a bizonyítványt, majd a felvételt, továbbá olyan indokokra hivatkoztak a mesterek, hogy elveszett a céhláda kulcsa, és nem tudják, kinél van éppen a kulcs, stb. Ráadásul úgy tudja, hogy Stettner Pál felszabadult cukrász legényt szabadulása után már 3 hónap elteltével felvették a céhbe. Példaként említette a késes céhet is, akiknek ugyanolyan kiváltságlevelük van, mint a cukrászoknak, és ott soha nem fordulnak elő ilyesféle visszaélések. A Helytartótanács vizsgálatot rendelt el az ügyben, és megállapították, hogy Stettner Pált is csak 4 év után vették fel. Matolcsy Jánost azonban nem támogatták, mert róla bebizonyosodott, hogy csak 3 év próbaidőt töltött le az előírt négyből, és meg akarta vesztegetni mesterét, Long Zsigmond cukrászt, hogy vetesse fel őt a céhbe.106 A Helytartótanács többször kísérletet tett arra is, hogy a különböző taksákat leszállítsa, vagy a mesterremek árát, értékét maximálja. így pl. sikeresen léptek fel a nagyszombati szabók ellen, akik a vándorlásból visszatért legényeket csak 3 év próbaidő után bocsátották mesterremek elkészítésére, és ha a remek jól sikerült, akkor is 40 Ft felvételi taksát kértek tőlük. A Helytartótanács leszállította a taxa összegét is, és eltörölte a 3 év próbaidőt. A céh tiltakozott és Rudolf magyar királytól (1576-1608) kapott céhlevelére hivatkozott, de a Helytartótanács az idő múlására, a hivatkozott kiváltság elavultságára való indokkal ragaszkodott álláspontjához.107 Ugyanígy a magas taxa megfizetésével akadályozták a céhbe jutást pl. a stomfai csizmadiák, akik először 50 Ft-ot kértek, majd miután az új mester ezt nagy nehezen kifizette, közölték vele, hogy teljes jogú céhtag csak újabb 33 Ft lefizetése ellenében lehet.108 103 MOL E13611. tétel 1733. július 31. 104 MOL C 20 1723. december res comitatuum 173. tol. 105 MOL A 28 Buda, 1730. No. 61. 106 MOL C 201730. július 19.; MOL C 211730. július 11. 107 MOL C 201727. július 5. 108 MOL C 20 1736. március 2. 154
