Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodása idején A fentiekben már láttuk, hogy számos alkalommal a Helytartótanács közbelépésére felvették a legényeket a céhbe, de sokkal több lehetett azon esetek száma, amikor a panasz el sem jutott a Helytartótanácshoz. A felvételt nyertek ügyében a Helytartótanács többször is azzal az indokkal rendelte el a delikvens céhbe fogadását, hogy már régóta gyakorolja mesterségét, és gyakorlatban bizonyította, hogy ért a szakmájához. Ilyen volt a már említett Eder Pál esete is, hiszen a céh azzal tagadta meg a felvételét, hogy nem töltötte ki teljesen a kötelező gyakorló éveit (Pallier-Jahr), de mind a magisztrátus, mind a Helytartótanács eltekintett ettől, hiszen Eder Pál jó kőművesnek bizonyult. Madarász Imre királyi biztos az eset kivizsgálása kapcsán hívta fel a Helytartótanács figyelmét arra, hogy habár egyes céhlevelekben a saját céhre vonatkozóan néhány artikulus foglalkozik a legények kötelességeivel, de Magyarországon nincs általánosan érvényben lévő legény-rendtartás, ellentétben az örökös tartományokkal, ahol 1722. június 20-án III. Károly királyi rendeletben szabályozta a legények jogait és kötelességeit, függetlenül az iparágtól. Az osztrák rendelet előírta, hogy100 1. A legények legyenek engedelmesek mindenkor mind a mestereknek, mind a magisztrátusnak, ezért minden titkos legénytársaságot betiltanak. 2. Ha egy legény rendszeresen megsérti mesterét, az illetékes helyi törvény- hatóságot, vagy kerüli a munkát, akkor vessék börtönbe, súlyosabb vétség esetén gályarabságra, vagy halálra is ítélhetik. 3. A legényeknek tilos az egymás közötti szóváltás, veszekedés, ha ilyen történne, pénzbüntetés, vagy akár testi fenyítés is kiszabható. 4. Eltörlik a kötelező társpohár szokását.101 Habár az osztrák (és cseh) gyakorlat nem egyezett teljesen a magyarral, és így ezt a rendelkezést nem is adták ki ilyen formában Magyarországon, de a vándorlás során külföldre kerülő legényeknek be kellett tartaniuk. Természetesen a külföldről Magyarországra érkező legényekre is vonatkoztak az itteni törvények. Komolyabb ügy lett abból a kölcsönös sértegetéssel zajló esetből, mikor az Olmützben vándorló pesti varga legények vitába keveredtek az ottani legény- egylettel. Még hazatérésük után is évekig ment a sértegető levélváltás közöttük, végül a Helytartótanács arra hivatkozva, hogy az örökös tartományokban az ilyesmit súlyos büntetés terhe mellett már régen betiltották, felszólította a pesti magisztrátust, hogy vessen vége a dolognak.102 Ha egy vándorló iparoslegény megjelent egy városban, záros határidőn belül jelentkeznie kellett a magisztrátusnál, tartózkodási engedélyt kellett kérnie, és ha az atyamester munkát talált neki, azt is be kellett jelentenie, kinél fog dolgozni. III. Károly előírta az illetékes törvényhatóságoknak, hogy az ilyen kül100 MOL C 19 1727. szeptember 3. repos. 101 Az ú. n. társpohárt az újonnan felszabadult legénynek kellett meginnia minden egyes legénytársával, ami több liternyi bort is jelenthetett. Az új legénynek nemcsak az árát kellett megfizetnie, hanem a lerészegedett legények rendbontásokat is okoztak, és féken tartásuk komoly gondot okozott. 102 MOL C 13 1735. március 4. 153
