Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Közlemények on kívül, illetve vásárnapokon a városon belül is árusíthassák portékáikat, mivel arra igen nagy igény van, és a felvásárló erő nagysága miatt a helyi céhek sem szenvednek kárt.97 Ugyanígy döntött korábban a Helytartótanács az esztergomi süveges céh panaszáról is. Úgy találták, mivel a közelben nincs több süveges céh, a kereslet viszont nagy, ezért legyen szabad süvegeket árulni a városban másnak is, mert a céh hasznát nem veszik el.98 A váci süvegesek ugyanakkor a komáromi kereskedők ellen emeltek panaszt, akik a vásáron süveget árultak, és ezzel az ő üzletüket rontották, esetükben a Helytartótanács hasonlóan járt el.99 Az uralkodó merkantilista-kameralista gazdaságszemlélet jegyében, mely a szabad kereskedelmet támogatta első helyen, a Helytartótanács egyébként sem akadályozta a kereskedőket áruik eladásában. így az ilyen jellegű panaszok esetében a céhek nemigen kaptak állami támogatást. 4.3. A legényekkel, inasokkal kapcsolatos problémák A legényekkel, inasokkal kapcsolatos problémák a 18. század 20-as éveitől váltak egyre égetőbbé. Ahogy a céhek bezárkóztak, és limitálták tagjaik számát, illetve előnyben részesítették a mesterek fiait, és rokonait, egyre nagyobb tömegben szorultak ki a tanulni vágyó inasok, illetve a felszabadult legények a céhből. Az inasfelvételt már eleve nehezítette a magas szegődtetési díj, illetve egyre gyakoribb panasz lett, hogy a mester nem tanítja a mesterségre az inast, hanem házicselédnek használja. Az 1730-as évektől kezdve a céhlevelek még azt is limitálták, hogy egy mester hány inast tarthat összesen. A felszabadult legények mesterségük kitanulása és a kötelező vándorlás után felvételt nyerhettek a céhbe, és ezzel teljes jogú céhtagokká válhattak. Ezt a mesterek sokszor azzal akadályozták, hogy nem adtak nekik végbizonyítványt mesterségük megtanulásáról, és enélkül nem is jelentkezhettek a remek elkészítésére sem. Más céhek olyan bonyolult és drága mesterremek elkészítését tették kötelezővé, amit eleve lehetetlen volt hiba nélkül elkészíteni, vagy a magas költségeket megfizetni. A mesterek fiai természetesen megválthatták a remek elkészítését pénzzel is, így megint csak a rokonságnak kedveztek, az idegeneket pedig gyakorlatilag kizárták. Magyarországon nem volt jellemző a nagy létszámú és renitenskedő legénytársaságok léte, de a német birodalom országaiban igen sok gondot okozott az ilyesféle társulások kordában tartása. Mivel a céhek úgy gondolták, hogy a házas ember erkölcsösebb, nem olyan iszákos, és nem adja magát olyan könnyen rendbontásra, ezért előírták a legénynek, hogy felszabadulása után egy éven belül köteles családot alapítani. Ha azonban kiszorult a céhből, sem családját, sem magát nem tudta eltartani. 97 MOL C 13 1735. augusztus 12.; MOL C131735. október 25.; MOL C 13.1735. december 16. 98 MOL C 20 1728. április 14. 99 MOL C 20 1725. október 17. 152
