Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodása idején mékeket árultak, melyeket külföldről hoztak, anyaguk, elkészítési módjuk, díszítésük, stb. más, különlegesebb volt a megszokott árukhoz képest, és így várhatóan hamarabb eladhatták termékeiket, mint a megszokott, esetenként rosszabb, gyengébb minőségű árukat áruló helyi céhek. Ugyancsak problémát jelentett, hogy a kereskedők nyersanyag-felvásárlását sem korlátozhatták. A céhek még saját kebelükön belül is ügyeltek arra, hogy egyetlen mester se vásárolhasson több, vagy jobb minőségű nyersanyagot, ne halmozhasson fel nyersanyagkészleteket a többiek rovására. Általános probléma volt minden megyében, hogy míg a céheknek tilos volt a nyersanyag-felhalmozás, és a nagy tételű nyersanyag-felvásárlás, addig a kereskedőket elvileg semmi sem akadályozta ebben. Vas megye már 1726-ban azt panaszolta, hogy iparosai tönkremennek, mert a zsidó kereskedők felvásárolják a nyersanyagokat, kiviszik az örökös tartományokba, és a Vas megyei kézműveseknek nem marad semmi. Ha nyersanyagot akarnak venni, azt Ausztriából kell beszerezniük, sokkal drágábban, és gyakorlatilag azt vásárolják vissza, amit a zsidók felvásároltak előlük.92 Csupán az olyan nagy városok, mint pl. Kassa tudtak önálló kereskedőcéhet kiállítani, akik privilégiumlevelükben kiköthették, hogy idegen országból érkező kereskedők ne kereskedhessenek a városban az ő engedélyük nélkül.93 Kassa kereskedő céhének kiváltságait 1632-ben erősítette meg II. Ferdinánd magyar király (1618-1637), de száz évre rá, a felső-magyarországi városszövetség felbomlásával az egykori városok már nem tudták megvédeni érdekeiket, és 1736-ban a Helytartótanácshoz fordultak panasszal a külföldi, zsidó és görög kereskedők ellen. Előadták, hogy nagy tömegben érkeztek vásáraikra pl. török prémek, holott szerintük a törököknek Magyarországon nincs joguk szűcsárukat árusítani, és a Helytartótanács védelmét kérték 94 Néhány megye céhei, akiket a nyugati határ menti kereskedők konkurenciája veszélyeztetett, oltalomlevelet kértek és kaptak az uralkodótól. így 1712-ben III. Károly Pozsony, Nyitra, Moson, Sopron, és Győr megye, valamint Pozsony, Sopron, Szentgyörgy, Bazin és Nagyszombat szabad királyi városok rézműveseinek adott oltalomlevelet a hasonló árukkal házaló zsidó kereskedők ellenében. Az uralkodó már egy korábban, 1688. február 24-én I. Lipóttól kapott kiváltságukat erősítette meg protekcionálisával, a probléma azonban még jó 20 év múlva is fennállt.95 A Helytartótanács ugyanakkor 1736-ban minden megyét felszólított arra, hogy az 1723. évi 102. te. értelmében ügyeljen arra, hogy a vásárokon kívül senki se vásárolhasson fel nagyobb tételben nyersanyagokat, a kereskedők sem.96 A Helytartótanács a kereskedők elleni panaszokban azonban nem fogta egyértelműen a céhek pártját. Ott, ahol úgy találta a vizsgálat, hogy igény és piac van a külföldi árucikkek számára, engedélyezték az árusítást. így kaptak engedélyt a zsidó és török kereskedők arra, hogy Debrecenben az év bármely napján a város92 MOL C 20 1726. február 21. 93 MOL, A 57 7. kötet 1080-1085. 94 MOL C 13 1736. december 20. 95 MOL C 20 1735. szeptember 16. 96 MOL C 21 1736. január 27. 151
