Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodása idején A holicsi csizmadiák igen drágán fizettek azért, hogy megszabaduljanak a szakolcai anyacéh függéséből, és a látópénz szedésétől: 134 Ft-ot fizettek önálló céhlevelük kiadásáért a kancelláriának, és így 1732-ben az uralkodó által megerősített saját privilégiumlevelet kaptak. A szakolcai csizmadia céh nem ismerte el a holicsi céh uralkodói céhlevelét, és mint anyacéhből kiszakadt kontárokkal bánt velük, helypénz és látópénz megfizetésére kötelezték őket.81 A Helytartótanács utasította a szakolcai céhet a visszaélések megszüntetésére, de nem hajtották végre az utasítást, így a holicsiak újabb panaszt nyújtottak be.82 Más céhek több pénzt kértek, mint amire nekik maguknak is jogosultságuk volt céhlevelük alapján. így Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes, Kisszeben és Késmárk ellen érkezett panasz, hogy vásáraikon 1 birodalmi tallért kérnek a „mílátásért", holott ezt eredetileg 6 garasban határozták meg.83 Habár a Helytartótanács a vásárokon szedett látópénz szedését többször is megtiltotta, és minden ilyen panaszos esetben elrendelte annak visszaadását, a céhek állandóan próbálkoztak a behajtásával. 1734 márciusában az egyébként egymással is kemény konkurenciaharcot folytató budai, pesti, és pozsonyi céhek közösen fordultak a Helytartótanácshoz, és kérték, gondolják át a látópénz beszedésének megtiltását. Arra hivatkoztak, hogy a beszedett látópénzt minden alkalommal jótékony célokra fordították, és az egyháznak adták, nem a céhet gazdagították vele. Véleményük szerint ebben az értelemben a látópénz szedése nem ütközik az 1715. évi 79. tc-be, ez nem abusus, hanem kifejezetten hasznos is, mert a pénz jó célokat szolgál, egyúttal kérték annak visszaállítását.84 Habár ez esetben a három város céhei a közös cél érdekében összefogtak, de ha saját érdekeik védelméről volt szó, egyáltalán nem volt közöttük egyetértés. Főleg, mikor a másik város céhei jelentették a vásárokon a legnagyobb konkurenciát. 4.2.2. Áruelkobzások, az árusítás akadályozása A látópénz szedése mellett a vásáron való árusítás akadályozása volt a másik gyakori probléma. Néhány céh privilégiumlevele előírta, hogy idegenek és kontárok csak a vásár előtti napon árulhatnak, míg más céhlevelek kifejezetten megtiltották a vásári napok előtti vagy utáni árusítást. A pesti céhek az utóbbi gyakorlatot követték. így amikor 1729-ben a pozsonyi süvegesek, rézművesek, késesek, fazekasok, szitakötők és tímárok a vásár előtti napon kirakták áruikat a pesti vásáron, azokat a céh elkobozta, mégpedig a magisztrátus tudtával és egyetértésével.85 Végül a süvegesek kivételével minden céhvei sikerült egyezségre jutni, a pozsonyi német süveges céh azonban a Helytartótanács segítségét kérte, mert korábban a 81 MOL C 201733. június 7. 82 MOL C 201733. június 30. 83 MOL C 21 1736. jú nius No.48. 84 MOL C 20 1734. március 5. 85 MOL C 201729. december 12. 149
