Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Közlemények ügy a kamarához, mivel a megye nem volt hajlandó intézkedni. A panasz tárgya, hogy az eperjesi csizmadiák engedélyük nélkül árultak az ő vásárukon, és sem büntetést nem szabhattak ki, sem árujukat nem tudták elkobozni, és súlyos károkat szenvedtek el miattuk. A megye nyilván nem akart egy szabad királyi város ellen fellépni, és mivel ez esetben a Magyar Kamara volt illetékes, az ügy odakerült elintézésre.76 1723 után azonban a szabad királyi városokban történt vásári visszaélések is már a Helytartótanács elé kerültek. így a modori tímárok panasza is, akiket a nagyszombati vásáron a helyi tímárok vásári taxa megfizetésére köteleztek. A Helytartótanács nem értette, miféle taxáról lehet szó, mindenesetre megtiltotta ilyesféle taxa szedését, és részletesebb információt is kért.77 Hamarosan kiderült, hogy a látópénz szedéséről van szó. A Helytartótanács határozata alapján a nagy- szombati tímároknak nincs joga látópénz szedésére, még kevésbé kobozhattak el árut nyilvános vásárokon. A végzés alapján az elkobzott árukat vissza kellett adniuk a modori tímároknak.78 A legtöbb vásárral kapcsolatos panasz a látópénz szedésével összefüggésben érkezett a Helytartótanácshoz. Különleges helyzetben volt e tekintetben Győr városa, ahol igen nagy létszámú katonaság is állomásozott, és amikor a városi magisztrátus nem tudott vagy nem akart intézkedni, Győr katonai parancsnoka a hadsereg segítségével intézte el a vitás kérdéseket. Egyik ilyen kirívó példa volt a komáromi csizmadiák esete, akiktől a győri vásárra tartó úton a céh a katonaság segítségével kényszerítette ki a látópénz megfizetését. A Helytartótanács vizsgálata során Ludwig von Althann-Gundaker gróf, Győr parancsnoka letagadta az esetet, arra hivatkozott, hogy a katonaság nem szól bele a céhes ügyekbe, mivel ez a polgári lakosság belügye. A vizsgálat azonban kiderítette, a komáromi vargák panasza jogos volt, így elrendelték a látópénz visszaadását, és megtiltották a jövőre nézve is ennek beszedését.79 A látópénz szedése nem annyira az anyagi megterhelés miatt jelentett nagy gondot az idegen mestereknek, hanem a mögöttes tartalom miatt. A látómester mindenképpen beszedte a látópénzt, mintegy „eljárási illetékként", de ha hibát talált az áruban, akkor nem engedte meg az eladást a mester számára, így viszont már a céhek - mint fentebb utaltunk rá - a kereskedést, a szabad piaci forgalmat akadályozhatták. így járt pl. Szombati József kecskeméti kereskedő, akinek uralkodói engedélye volt arra, hogy áruit Magyarország határain belül bárhol árulhassa. A kecskeméti takács céh azonban nem engedte a vásáron kitenni a vásznait, mert azt rossz minőségűnek találta, és még látópénz szedésével is próbálkozott. A Helytartótanács kérdésére azt válaszolták, kiváltságlevelükben lefektetett jogaik szerint törvényesen jártak el.80 Nyilvánvalóan ez esetben is a konkurencia kizárása volt a cél. 76 MOL E 211 III. series 27. tétel Cehalia No. 23. 77 MOL C 21 1730. március 1. 78 MOL C 13 1731. augusztus 23. 79 MOL C 13 1734. december 17. 80 MOL C 20 1727. január 11. 148
